18. fejezet

És ma jött el az a nap, hogy 2 hét és december. Véégre! Annyira haza akarok már menni, hogy az valami borzalmas… Ja és, hogy mit műveltem én abban a pár hétben, amit nem írtam le? Tanultam, tanultam és tanultam… Félév előtti hülye dogák. Ja és hogy mi volt Vinc-el? Hát annyi, hogy semmi. Alig láttam valamikor, ha láttam, akkor pedig éppen Lilivel volt. És hogy mi történt ezeken kívül? A sulival kapcsolatban: a nyelvek mennek a legjobban, a föci és a fizika legrosszabb. Ja és igen, szolfézsból még mindig bukásra állok. Hurrá! A barátokkal kapcsolatban: Endzsivel, Stellával és Juliettel minden hétvégén beülünk egy filmre és a belvárosban lógunk. Ők a legeslegjobb barátok, akiket valaha ismertem. Az időjárással kapcsolatban: nem tudom, hogy ezt normálisnak véljem-e, de már egy hete esik a hó, ami jó is meg rossz is, mivel szép meg minden, de halálra fagyok kint. És igen, ma is egy havas nap van. Csütörtök. A nap fénypontja a tesi óra volt. Oké ez most furán hangzik, mivel én extra béna vagyok tesiből, de ma kivitt minket a tanár tesin „hógolyózni”. Ami körülbelül annyi volt, hogy én és Endzsi sikítva rohangásztunk kevésbé értelmes hím osztálytársaink elől, akik fél méter átmérőjű hógolyókkal (már ha ezek mondhatók azoknak) dobáltak minket, pontosabban a nyakunkat célozták meg. Ja és hogy az egész még jobb legyen, engemet nem engedtek vissza a koleszba a kabátomért, szóval egy szál pulcsiban rohangásztam, csurom vizes hajjal és ruhával. De ezek ellenére egész jól szórakoztunk. Főleg, hogy este a szobámban, meleg teát szürcsölve szétköhögtem a tüdőmet… Se’ gáz. Holnapra azért remélem, hogy meggyógyulok, vagy legalább jobban leszek.