16.fejezet

Reggel 9-kor másztam ki az ágyból. Karikás, kisírt szemekkel, kócos hajjal, és fáradtan. Muszáj volt lemennem reggelizni, ezért felkaptam magamra egy melegítő nacit és egy pulcsit. Lassan leslattyogtam a lépcsőn és elcsúszkáltam az étkezőig. Megittam egy csésze forró teát és egy sonkás szendvicset is bekaptam gyorsan, aztán már indultam is vissza. Amikor a lépcsőfordulóhoz értem, megpillantottam Vinc-et és… Lilit... Nem is értem, hogy miért vannak együtt? Csak azért, hogy egymás fejét untassák? Vagy ezért, mert ez így menő? Nem értem… Gyorsan felrobogtam a lépcsőn, mielőtt még meglátnak, és bevágódtam a szobámba. Tanulnom kéne. Jutott eszembe, de még ehhez sem volt kedvem és erőm. Ekkor megcsörrent a telefonom. Felix volt az!
- Szia! – kaptam fel olyan vidáman, amennyire ilyen fejjel csak tudtam.

- Szia hugi! Mi újság arrafele?

- Áh, semmi nagyon…

- Értem… Barna herceged hogy van?

- Sehogy… De most hagyjuk ezt légyszi’!

- Hát jó… Én sem állok túl jól Lénával…

- Mi van?? Mi történt?

- Áh semmi, csak szakítottunk…

- De miért? Annyira össze illettetek!

- Tudom, de aztán egy másik sráccal volt a hétvégén welnesselni, és ezek után még ő volt rám kiakadva, hogy miért akadtam én erre ki… Úgyhogy nem ment a dolog.

- Jaa értem… - ekkor kopogtak az ajtón – Bocsi mennem kell!

- Okés, de aztán még hívj, hiányzol hugi!

- Okés, te is nekem bátyó! – majd leraktam, és már rohantam is az ajtóhoz.

- Szia! – köszönt rám Endzsi, egy tál sütivel a kezében.

- Ohh, szia! – öleltem át – Gyere be nyugodtan.

- Okés. – kivettem a kezéből a tálat, és letettem az asztalra.

- Hogy hogy átjöttél?

- Unatkoztam, meg úgy gondoltam, hogy megleplek! Mizujs? – kérdezte vidáman.

- Ja, semmi nagyon… - majd szegény barátnőm végig hallgatta az egész tegnapi belvárosi-esti történetemet. Őszintén sajnálom szegényt!

- Kérsz sütit? Csokis, az majd felvidít! –ajánlotta mosolyogva.

- Igen, köszi! – mosolyogtam rá vissza.

- Akkor ma jöhet egy csajos nap? – kérdezte izgatottan – Tudod, filmnézés meg ilyenek. Áthozat az összes romantikus filmet amit otthon találtam! – szedte elő a táskájából a halomnyi DVD-t.

- Ő, aha… - mondtam meglepetten. Szóval ezután megnéztünk vagy 6 filmet, közben csokis muffint zabálunk, és hol sírtunk, hol szakadtunk a röhögéstől. Szóval nagyon jól elvoltunk. És a legjobb, hogy közben nem is gondoltam Vincend-re. Egészen addig, amíg kopogást nem hallottam az ajtón. És nem, ez nem Vincend volt!

- Szia…sztok! – nyitottam ajtót Juliettnek és Stellának. Ez valami összeesküvés vagy mi?

- Háli! Némbáj há mi is itt vágyunk? – kérdezte Juli mosolyogva. Istenem, annyira hálás vagyok, hogy vannak ilyen barátaim! Nem is tudnám, hogy én mire mennék nélkülük, még ha csak néhány hete is ismertem meg őket. Ekkor egy könycsepp keletkezett szememnél, és hamarosan le is gördült arcomon, majd átöleltem őket.

- Annyira, de annyira szeretlek titeket, hogy azt elképzelni nem tudjátok! – törölgettem a szememet.

- Hidd el, mi is téged! Nagyon! – ölelt át Stella. Ezután ők is végighallgatták bonyolult, de zseniális történetemet.

- Jöhét égy mozi? – kérdezte Juli oldalra billentett fejjel. Hmm, 6 romantikus film után egy újabb film? Csak ne romantikus, mert már hányok!

- Már nem mondhatsz nemet, mert már itt vannak a jegyek! – vette elő Stella vigyorogva a táskájából a jegyeket, amik egy hat karikás filmre szóltak. Huhh, hála a jó égnek!

- Okés, akkor menjünk! – álltam fel az ágyról és már vettem a csizmámat és a kabátomat. A film egész jó volt, azt kivéve, hogy 4 éves gyerekekkel voltunk körülvéve és természetesen mi volt? Hátulról rugdalták a székemet, mellettem röhögtek, előttem egy nő és a gyereke pedig azon veszekedtek, hogy „ez most még reklám, vagy már a film?”. Szóval „vicces” volt. A film után pedig beültünk egy Mekibe hizlalni magunkat. Miután visszaértem a koleszba, gyorsan lefürödtem, majd elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy másnap biológia dolgozatot írunk, és én még nem tanultam rá szinte semmit. Zseni vagyok!