15. fejezet

Két hét elteltével már egészen hozzászoktam a napi rutinomhoz: felkelek, reggelizek, tanítás, ebédelek, visszamegyek a koleszba, tanulok, vacsizok, alszok.... és így tovább. Ami újdonságot láttam Bécsben eddig az talán az Operaház volt, ugyanis volt szerencsém egy kollégiumos program alkalmával ott járni. Azon kívül hizlaltam magamat a Mc'Donalds-ban egy bacon-os sajtburgerrel, egy közepes sültkrumplival és egy fél literes CocaColával. Úgyhogy kb. ennyi... A sulival kapcsolatban annyi biztos, hogy Jaafar a legkirályabb tanár. Úgyhogy a francia szuper. Mármint az óra, mert a kiejtésem még mindig elég gyatra... Pénteken matek volt az utolsó óránk.

- Akkor vasárnap tali! Szia! - köszönt el Endzsi.

- Okés, szia! - majd felkaptam a táskámat a portáról és indultam vissza a kollégiumba. Beestem a szobámba félhalottan, és már senki sem volt ott. Megkönnyebbülés! Ilyenkor pénteken általában mindenki már rögtön suli után megy a városba, szórakozni. Én ilyenkor: füles be, zene max. hangerőn. Így tettem ma is... Az új kedvencem, amit rongyosra hallgatok és utána pedig felfordul a gyomrom tőle ha meghallom valahol: Bastille - Pompeii. Amint éppen "É-éóó-éó Éé-éóó-éó"-ztam kopogást hallottam az ajtón. Gyorsan kikaptam a fülest a fülemből, és már rohantam is az ajtóhoz.

- Szia! - köszönt.... VINCEND.

- Ööö.. szia...

- Pompeii??

- Ööö.. aha...

- Értem. Mit fogsz csinálni?

- Zenét hallgatok meg a szokásos...

- Ez most komoly??

- Aha... Miért? - mégis mit várt tőlem? Hogy lógjak rohadtegyedül egy rohadtnagy városban ahol még a „meki”-hez is alig tudtam eljutni?

- 2 hete itt vagy Bécsben, és erre vagy képes??

- Ööö... ja... - óriásira nyitott szemekkel a vállaimra tette a kezét és mélyen a szemembe nézett. Ááá! Hozzám ért! WOW.

- Oké, most figyelj! Gondolj bele. Bécsben vagy. Szabadon. Szabályok nélkül. Szülők nélkül. És te csak a szobádba kuksolsz... Ez szerinted normális??

- Hát.. nekem igen... nem tudok kivel lógni...

- Jaa, már értem! - vette le a kezeit a vállamról. - Öltözz fel, és lent várlak a portán úgy 15 perc múlva.

- Ööö...

- Csak semmi őőőő! Ez parancs! - majd már hozzászólni sem hagyott és máris "elhúzta a csíkot". Ez most komoly? Én... ÉN... Vincend Lacanauval... vagyis VINCEND LACANAUVAL... Bécsben... Áááááá! És csak 15 percem van! Látom nem ismeri annyira a nőket! Gyorsan felkaptam magamra egy narancssárga pólót és egy barna csőnacit. Egy gyors szempillaspirál, szájfény, parfüm és máris húztam a cipőmet. Majd gyorsan beledobtam a táskámba néhány fontosabb cuccot (telefon, iratok, pénztárca) és már rohantam is le. Vincend már a portánál állt... Zsebre tett kézzel, egy farmerben és egy fekete grafitis pólóban. A haja mókásan össze volt kuszálva. Erre csak egy szavat találtam: wow... csakúgy... WOW. Viszont volt egy bökkenő: nem egyedül álldogált... Ugyanis ott volt... LILI. Hát persze, mit képzeltem én? Hogy majd kettesben sétálgatok Vincend-el??

- Mehetünk? - kérdezte a kijárat felé mutatva.

- Aha... - vetettem egy szúró pillantást Lilire, aki (természetesen) viszonozta, majd Vincend kezéért nyúl, és innentől kéz a kézbe mentek...

- A belvárosban legalább már voltál? - nézett rám Vincend.

- Ööö... nem... - tágra nyílt szemekkel nézett magaelé, majd rám és sóhajtott. WOW.

- Nehéz eset vagy! - majd leszólított egy taxit. Németül. Francia akcentussal. WOW. A belváros "szélénél" kiszálltunk a taxiból, és fizettünk. Az első amit egyből megpillantottam az a Starbucks volt. Hogy eddig miért nem jöttem el ide! Márpeig köztudott, hogy kávé rajongó vagyok.

- Szeretnél inni egy kávét?? - na igen, eléggé elbambultan néztem a kávézót.

- Aha, ha nem baj? - pillantottam Lilire.

- Már miért lenne baj, hiszen ezért jöttünk! - mondta, mielőtt még Lili megszólalhatott volna. Ügyes húzás!Elindultunk a kávézó felé, közben már csorgott a nyálam. Ránéztem a listára és egyből kifogtam a jegeskávét. Nyami! A kedvencem!

- Na, mi fogott meg a listáról??

- Jegeskávé!

- Ok, és te, édes mit szeretnél?

- Hmmm... - szemezett a listával - egy Frappuchino-t extra habbal és csokiporral a tetején!

- Oks. - majd a pulthoz lépett és megrendelte az italjainkat.

- Mmmm! Ez annyira finom! Köszi édes!

- Szivesen cicus! - majd megpuszilta Lili, vagyis akarom mondani A NYávogó homlokát. Fájt ezt látni... Szívből fájt...

- Egy fotót? - vette elő a telefonját.

- Okés! - mondta Lili csábosan, majd beállt a "megfelelő pózba".

- Nanny? Téged is lefotózhatlak? - kérdezte mosolyogva.

- Öööö... ha nem baj....

- Dehogy! - kacsintott. És így lett rólam is egy kép Vincend Lacanau telefonján. Majd elindultunk a központ felé. A macskaköves utcákon tucatnyi híres és drága bolt kényeskedik, például Gucci, Swaroski, Channel és ezekhez hasonlóak. Milliónyi turista tolongott az utcákon mindenféle fényképezőgépekkel. Voltak még különféle tehetséges, vagy kevésbé tehetséges utcazenészek és táncosok is. Néhány kalapba dobtunk is pár eurót. A központban megnéztük a Stephans Dom-ot és elmentünk egy Souvenir boltba is. Nem is tudom hogy eddig miért nem jöttem el ide! És ez is megérdemel egy WOW-ot! Vagyis, jó volt. Sőt, szuper... király... cool volt! Bárcsak minden hétvégén ezt csinálhatnám! Vagyis pontosabban: bár csak minden hétvégén ezt csinálhatnám Lili nélkül... Jó is lenne... Túl jó és tökéletes, ahhoz hogy ez így legyen... Lili miatt muszáj volt bemennünk egy H&M-be.

- Nézd de jó! _ mutatott két pólóra, az egyikre ré volt írva, hogy "My Boyfriend ->" a másikra pedig, hogy "<- My Girlfriend".
- Szerintem nem kell egy póló ahhoz, hogy ezt tudassuk a világnak... - mondta Vincend. Oké, ez már sok... Miért kéne, hogy az egész világ tudjon erről? Na mindegy... Lili felpróbált még kb. 10 ruhát, amiből 8-at megvett neki Vincend, aztán megkérdezte tőlem, hogy én nem-e szeretnék valamit, mire én azt mondtam, hogy természetesen nem... Ezután még Lilinek "muszáj" volt bemennie a NewYorker-be, ugyanis (idézek tőle) "kellene még pár vagáns cucc"... Nem tudom, hogy Vincend hogyan tudja elviselni őt? Szinte pórázon vezeti... Hazafelé nekem kellett előre ülnöm a Taxiba, míg ők hátul nyalták-falták egymást. Nagyon jó volt! Amikor visszaértünk, elköszöntem tőlük, mire kaptam egy egy "cső"-t... Úgyhogy ezek után "Happy-től megfosztva" feküdtem le aludni, a párnámba sírva... SZERETLEK PÁRNA!!

*

Körülbelül este 12 körül arra keltem fel, hogy rezeg a telefonom. Nagy nehezen odanyúltam érte a polcra:
Önnek egy új üzenete érkezett a Facebookon
Nem volt hozzá túl sok kedvem, hogy megnézzem, de azért megnyitottam. amikor megláttam a kijelzőt, síkítani támadt kedvem! Vincend volt az!!
Szia, bocsi, ha ma bunkó voltam veled... Nem volt szándékos... Ezer bocs... :(

Szóhoz sem jutottam! Ááá! Vincend, vagyis VINCEND LACANAU bocsánatot kért TŐLEM! Wow... csak úgy WOW... Már is visszaírtam neki:
Szia, semmi baj...:)
De pár másodperc múlva egy újabb üzenet érkezett:
Jaa, és bocs, hogy felkeltettelek... az éjszaka közepén... :P :D 
----
Semmi baj :D
----
Amúgy lenne kedved lejönni, mert mi most éppen filmezünk a haverokkal?

----

Egy újabb „baráti összeruccanás”? Köszönöm, de nem szeretnék hajnali egykor bőgve visszajönni a szobámba, elvégre az eddigiekből tanulva ez lenne a vége ígyis-úgyis.

----

Ha nem baj, most nincs kedvem hozzá..

----

Oké, semmi! ;) Jó éjt! J

----

Elvégre ez a húzásom is megérdemel egy WOW-ot! És persze egy nagy üveg Nutellát, úgyhogy máris leemeltem a polcról az üveget, majd rádiót hallgatva elkezdtem zabálni. Hmm..

14. fejezet

Reggel alig kászálódtam ki az ágyból… Annyira, de annyira nem volt ma kedvem suliba menni! :P Már egyből tudtam, hogy rossz napom lesz, amikor kivertem a hisztit azon, hogy „Mit vegyek fel?”. De ez még semmi! Egy fél óra toporzékolás után egy nyári ruhát választottam, de persze felvettem hozzá fekete átlátszó harisnyát… Hát ez nem volt a legjobb ötlet, mivel a nap végére teljesen felfutott a harisnya és a tesinacimban kellett visszamennem a koleszba… Na ja, de kezdjük előröl. Miután kiválasztottam a ruhát, és befontam a hajamat, mentem reggelizni. Ez volt az első eset amikor egyedül kellett mennem reggelizni, mert a többieknek 0. órájuk volt. Reggelire Medve sajt volt kenyérrel és paprikával.  Reggeli közben sikeresen leöntöttem magamat teával… Persze annyi eszem nem volt, hogy visszamenjek átöltözni, tehát egész nap teás ruhában és tesigatyában mászkáltam. Csúcs volt. Tehát teás ruhával és a sulitáskámmal berobogtam a terembe, és elővettem az irodalomcuccomat.

- Sziá! – köszönt rám Juliette. J

- Szia!

- Mílyén náprá számítász?

- Hát, nem valami jóra…

- Értém. – majd egy ismerős nevetést hallottam az ajtó felől. Persze Endzsi volt az, Stellával. J

- Hali! – köszönt be Endzsi majd lepakolta a cuccát az előttünk lévő padra. Stella is lepakolt a mellettem lévő helyre. Miután lassacskán beszivárgott az egész osztály a terembe és becsengettek, belépett a terembe „a NŐ”, vagyis Mrs. Taffarel. Én komolyan, majdnem szívrohamot kaptam amikor nyers és rikácsoló hangján azt kiálltotta, hogy: „Csendet!!” Kb. az egész osztály rögtön vigyázba vágta magát. Ezután megkérdezte, hogy kik azok akik már kiolvasták a kötelezőket, mert akik még nem, azokkal iratott egy „kis ismétlő dogát”… Na, remek. Persze én is azok közé tartoztam akik nem olvasták ki a kb. 10 könyvet, amit feladott a nyáriszünetre, és persze én ezekről nem is tudtam… Hát a dogámat, az úgy ahogy volt legszívesebben összegyűrtem volna, és egyenesen a kukába hajítottam volna. Nagy nehezen 5 perc alatt „megírtuk” a 10 (!!!)  pontos „kis dogát” és a tanár beszedte őket. Ezután megkérdezte, hogy kik az újak, és hát mivel én voltam az egyetlen új, ezért velem „beszélgetett” egész órán… Miután túléltük az irodalmat, következett egy duplaföci. Az első tervem az volt, hogy még óra előtt megszökök a suliból. Persze sajnos nem a tervem szerint ment a dolog… Duplaföcin a tanár iratott velünk 3 oldalt és még adott 5 térképet hozzá, amin be volt jelölve 30 hely és minden helyhez 4-4 infó… Ja és ha még ez mind nem lett volna elég természetesen ez mind holnapra volt föladva… Remek! Ezekután még jött egy angol, egy kémia, egy matek, ja és egy fizika! az utolsó óráról már mindenki félhalottan jött ki, ja és 3-as lett a dogám, Stellának köszönhetően! J Ja és fizika végére a harisnyám felfutott, így át kellett vennem a tesigatyámat… Nem is fokozom tovább, hogy hogy néztem ki… Kávéval leöntve… Tesigatyában… Valami extravagáns lehettem! J És hogy még jobban el legyen rontva a napom (ezek tetejére) jött a szolfézs! Mint kiderült, én feleannyit sem tudtam szolfézsból, mint a többiek, így gyakorlatilag bukásra állok… Hurrá! Egy ilyen „remekül elsült” nap után már nem volt kedvem semmihez, úgyhogy úgy döntöttem hogy visszamegyek a koleszba… Végigmentem a hosszú folyosón és befordúltam a másik hosszú folyosóra. És ugye ezek után már azt hittem hogy ennél rosszabb már nem is lehet… Aha, persze, csakhogy én Nanny Winney vagyok, vagyis új nevemen „Nanny „Rontsd El A Napomat Még Jobban” Winney”, ugyanis amikor befordúltam a következő hosszú folyosóra, valyon kit, pontosabban kiket láttam egymást falni a falnál? Hát persze hogy Vinc-t és a szőke lányt aki egyik este odajött hozzám „csevegni”… Ez volt minden vágyam! J Simán odamentem volna hozzájuk és azt mondtam volna, hogy „gratulálok, sikeresen elrontottátok még jobban a napomat!”… Na mindegy, megpróbáltam nem oda nézni, és gyorsan felmentem a szobámba… És sírtam… Hiányzott a bátyám… Aki ha most itt lenne megvígasztalna… De nincs itt… Egyedül vagyok… Nagyon… Ekkor megcsörrent a telefonom. Endzsi volt az.

- Szia…- vettem fel, és hát megpróbáltam úgy mondani, hogy ne hallatszódjon a hangomon, hogy sírtam, de nem sikerült…

- Szia, valami baj van? Miért sírtál? Nem szeretnél egy kicsit átjönni? J

- De…

- Akkor eléd megyek, jó? J

- Okés, köszi… - majd letettem a telefont és gyorsan átöltöztem. Ezután lerobogtam a lépcsőn, és kivettem a kimenőmet. Kiléptem az ajtón és Endzsi már ott ált és várt. Én megint a könnyeimmel küzdöttem, de nem sikerült… Megöleltük egymást és máris indultunk hozzájuk. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyára.

- Na, mesélj! J

- Hát, anapom kész katasztrófa volt…

- Mi történt? L

- Hát a ruhás baki még hagyján, meg a szolfézs bukást is túlélem, na de Vincend…

- Mit csinált?

- Smárolt… avval a szőke lánnyal…

- A Horváth Lilivel?

- Asszem… - Remek, mostmár a nevét is tudom…

- Nyugi, max. egy hétig fogják ezt csinálni… Lili olyan, hogy „mindenkit kipróbál”… De komolyan! Minden héten mással látjuk, és ez már egy megszokott tény! ;)

- És mi van akkor, hogy ha rájön, hogy Vinc különleges, és hogy nem olyan mint a többi fiú?

- Hidd el, neki nem ez a gondolkodásmódja! ;)

- Remélem is…

- Amúgy nagy hírneve van, mint „közismert nyávogó”! :D

- Azt hiszem, hogy kezdek félni tőle! :D

- Jobban is teszed, mielőtt letámad, és elkezd nyávogni neked! :D – na mostmára röhögéstől sírtam!

- Amúgy tudtad, hogy tetszel Alexnek? :P

- Na nemááár!!! :P Tejóég! :P Már csak ez hiányzott!  És ezt mégis honnan tudod?

- Shara mondta, mivel a padtársa….

- Ha az ofő Alex mellé mer ültetni… akkor nagyonnagy problémák lesznek, az biztos!

- De hát hogy képzeled ezt a szemnélküliséget, Nanny? A tanároddal szemben ilyen gondolataid vannak? Ez sújos probléma! Óra után várlak a fizika előadóba! – mondta Endzsi az ofőnk hansúlyát utánozva, és már szinte a földön fetrengtünk a röhögéstől! :D

- De hát Tanárnő! Én nem csináltam semmit! – utánoztam én is.

- Hogy mersz a tanárodnak feleselni? Nem szeretnéd meglátogatni az igazgatói irodát?

- Nem, köszönöm! Ebben a teremben is jól érzem magamat! – nyögtem ki, mert már a röhögéstől iszonyúan fájt a hasunk, és kb. úgy nézhettünk ki, hogy: A földön fetrengve, mint két retardált fóka, a hasunkat fogva „Júúj!”-t nyögve röhögtünk. :D Ekkor egy rikácsoló hangot halottunk a szobán kívülről, amint az hajtogatja, hogy: „Ruhe bitte! Ruhe bitte!”

- Ááá, csak Rosalinda néni, vagyis nanyácska… nem bírja ha hangoskodunk! Múltkor, amikor zenét hallgattam, kicsit hangosabban a minirádióman, berontott a szobámba, és azóta nincs rádióm… L Beteges az a nő! – forgatta a szemét Endzsi. 

13. fejezet

Reggel korábban keltem, hogy még átolvassam a fizikát. Hát, jól kezdődött a napom mit ne mondjak… fizika! :P 7-kor kikeltünk az ágyból, felöltöztünk, és mentünk reggelizni. Reggelire jogghurt volt sajtosrúddal… nem a legjobb párosítás! :P Miután reggeliztünk, mindenki elbaktatott a saját osztályába. Az első óránk angol vol. Tök jó volt, mert a tanár feladott kb. 5 szöveget, amit holnapra kell megtanulni… Ezután egy matek jött, amit még egészen túl lehetett élni! ;) A kémiáról és a tesiről inkább ne is beszéljünk! :P És ezek után még jött a fizika! :P A doga felénél csak néztem kerek szemekkel a kétoldalas „kis” dolgozatot… Aztán ránézett Stella és csakúgy elvette tőlem a dogámat, és mintha a tanár nem venné észre kitöltötte helyettem, de full ugyanolyan írással mint az enyém! :O Majd visszacserélte, és a tanár ebből semmit sem vett észre! Én csak néztem a lapomat, mintha hipnotizálna! :P Aztán a tanár gyorsan beszedte őket!

- Huhh, köszi, megmentetted az életemet!! – súgtam Stellának.

- Nincsmit! J - na tökjó, túléltem a fizikát is! :D Ebédre húsleves volt, ami egész kibírható még! ;) Ezután következett a nap legborzalmasabb eseménye: szolfézsóra!! :P L Először is megtudtam az órán, hogy dalokat tanulnak meg fejből szolmizálva és szöveggel is (3 oldalas dalokat!!) és ezekből felelnek! Ez már maga katasztrófa, de ráadásul olyanokat magyarázotta a tanár amit nem is értettem! :P Na ja, de túlélétem! :P Ezután következett a tanuló… Elővettem az angolt, nagy nehezen megtanultam a szövegeket, de persze holnapra tuti, hogy elfelejtem, de se baj… Aztán megcsináltam a matek házit, ami nem volt valami bulis! ;) Aztán tanulgattam irodalomra… Hát kb. ez volt tanulón. Ezután mentünk vacsizni. Vacsira tojásrántotta volt, ami hát nem olajos tojás volt, hanem inkább tojásos olaj. :P  Valahogy leküzdöttük a torkunkon a vacsit és visszamentünk a szobánkba. A szobába menet összefutottam Vinc-el. 

- Hali, na hogy megy a francia? 

- Hát egész jól! ;)

- Ki a franciatanárod?

- Jaafar. 

- Húú, ő jó tanár! ;) Legalábbis jobb mint Madaillan tanárnő! 

- Ja, értem. 

- Na, megyek, csövi! ;)

- Szia! :) – majd füligérő mosollyal baktatam be a szobánkba. :D Egész estig alig csináltam valamit, csak zenét hallgattam.  Aztán lefürödtünk, és ágyba is bújtunk. Kitti persze megint későig fürdött. :P Addig Noa elővette a telefonját és zenét hallgatott, így én is ezt tettem.  Ezután már csak arra lettem figyelmes egyszer, hogy Noa nagyon röhög, ezért kipattantak a szemeim és kiszedtem a füleseimet a füleimből. Hát most képzeld el azt, hogy egy 14 éves lány, pizsamában, törülközővel a fején, kulaccsal a szájában, előrenyújtott kezekkel, az egyik kezében zseblámpát tartva, a Star Wars főcímdalát dúdolászva mászkál a szoba közepén mint valami zombi! Naja, szerintem te is ötször átgondolnád, hogy álmodsz-e vagy sem! :P De ez sajna nem álom volt! :P Egy perc után szerencsére abbahagyta Kitti, ezért valahogy 11 felé sikerült elaludnom! ;)