4. fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy senki sincs itthon. Na most totál be voltam pánikolva, ugyanis reggel 6-kor nem hogy otthon szoktak lenni, hanem még aludni szoktak! Miután átkutattam az egész házat, sehol sem találtam őket! Gondoltam, hogy akkor gyorsan lefürdök, felöltözök és megyek suliba. Totál féltem! Miután felöltöztem és reggeliztem is, azután felkaptam a táskámat és mentem ki az ajtón. az ajtón kiérve, nem láttam mást, mint a nagy semmit! :O Egy nagy puszta közepén voltam, a házunkkal együtt! :| Ekkor megpillantottam Aront, 4 nyolcadikost, amint megjelennek, egy úttal együtt! A 4 nyolcadikos és Aron csak sétálnak az út szélén, majd hirtelen Aron elkezdi piszkálni az egyik nyolcadikost, és ebből egy nagy verekedés lesz, majd a 4 nyolcadikos kilöki az útra Aront! :O Akkor az egész balesetnek nem is a 4 nyolcadikos volt a hibás, hanem Aron! :O Na most aztán teljesen ledöbbentem! :O Nem hiszem el! Egy idő után hirtelen eltűntek az úttal együtt, majd egy nagy fény és............
Hirtelen felébredtem! Szóval az egész csak egy álom volt! Huh! De azért as biztonság kedvéért kimentem megnézni, hogy még mindenki otthon van-e és miután láttam, hogy még mindenki az álmok álmát alussza, utána gyorsan kinéztem, és szerencsére az utcánkat láttam és semmi más különös dolgot! Így hát lefoglaltam a fürdőt, letusoltam, felvettem magamra egy kék csőnacit, meg egy 1D-s pólót, copfba fogtam a hajamat, tettem bele egy One Direction-os hajcsatot, ez a kedvenc "öltözékem", mert imáádom az 1D-t! :D Miután az '1D-s nyakláncomat és karkötőmet is felvettem, kimentem a fürdőből, természetesen Felix már ott állt!
- Na, csak hogy végeztél már végre!- mondta türelmetlenül Felix.
- Én azért mégis csak gyorsabb voltam, mint te szoktál lenni! :P - vágtam vissza, majd mentem a konyhába. A konyhába már várt engem anya, egy tojásos-baconös szendviccsel. Igazi angol reggeli! :) Befaltam, majd anya még becsomagolt nekem egy szalámis-sajtos szendvicset a sulira. Bementem a szobámba, felkaptam a táskámat, és mielőtt még akartam volna indulni, a laptopom csipogó hangot adott ki, ez azt jelentette, hogy kaptam üzenetet a Facebook-on! Vajon kitől kaphattam? :) Gyorsan felnyitottam a laptopomat, és megnyitottam az üzeneteimet. Hanna üzent nekem! Ez állt az üzenetben:

"Szia Nan! Bocsi, hogy ilyen korán írok neked, de egy nagyon furcsa álmom volt! Valami olyasmi, hogy egy puszta közepén vagyok a házunkkal és csak én egyedül, és aztán lejátszódik az Aronnal történt eset és és akkor most mivan? Aron volt a hibás? :o Kérlek írj vissza, nagyon megijedtem! :o
Puszcsi: Hanna"

Na ez fura! Ő is ugyan azt álmodta, mint én! :o Kezdek félni a világtól! :8 Visszaírtam neki:

"Szia Hanna! Nyugi, én is ugyan ezt álmodtam, bár ez nem nagyon nyugtató! De majd a suliba megbeszéljük!
Puszi: Nan"

Lecsuktam a laptopomat, majd újra felkaptam az iskolatáskámat, és mentem ki. Nagyon féltem egyedül sétálgatni az utcán, mert attól rettegtem, hogy egyszer csak megint egy puszta közepén leszek! De valahogy odaértem nagy nehezen a sulihoz, anélkül, hogy bármilyen pusztán találtam volna magamat! A suliban várt már a szokásos helyünkön Hanna, teljesen ledöbbent arccal.
- Heló!- köszöntem rá.
- Heló!- köszönt vissza gondolkozósan.
- Na szóval az álommal kapcsolatban, először is szerintem jól lecseszem Aront, hogy mekkorát hazudott! Nem hiszem el, pedig olyan normálisnak nézett ki meg minden és ekkor: HAZUDIK! Mindent eltűrök, na de a hazugságot, azt nem!- magyaráztam neki dühösen.
- Tudom, pedig össze is illenétek! A kis büdöse!- mondta Hanna, általában szokott egy kicsit túlozni vagy ilyesmi! :P Megszólalt a "felcsengető", majd a nagy tömegben valahogy felpréseltük magunkat. Bementünk a magyarterembe. Egy 5 perccel a becsengetés után bejött Nóra néni.
- Jó reggelt gyerekek! Csak a papírt szeretném kiosztani a holnapi osztálykirándulással kapcsolatban. Ha valakinek bármi kifogása lenne ellene, csak úgy mondom, hogy ti szavaztátok meg azt, hogy ez legyen az osztálykirándulás! Kristóf, oszd ki a papírokat!- mondta Nóra néni szinte megállás nélkül. Na igen! Elég fura lesz az "osztálykirándulás", mivel az iskolában fogunk lenni! :P Vagyis az iskolában alszunk, nézünk filmet stb. Szerintem tök buli lesz! :D Eltettük a papírt, majd a magyaróra helyett kimentünk az udvarra és ott játszottunk mindenféle "magyarórás" játékot. Utána matekórán vicces videókat néztünk a nagy interaktív táblán, a you tube-on. :) Törin, németen és tesin nagyjából a szokásos "na ma még egy újabbat tanulunk az év vége előtt" volt! :/ Jajj! :P Hazafelé megbeszéltük Hannával, hogy ő is jön velünk meglátogatni Aron-t. Hazaérve, Hannával a karomon anya meglepődött, de aztán elmagyaráztuk neki az egéész hosszúú hosszúú történetet.
- Hát jó! Jöhetsz velünk Hanna, de anyukádék tudják?- kérdezte anya.
- Igen! Megbeszéltem vele telefonon! :)
- Oké! Akkor még mindjárt jön apa, csak lefürdik, aztán megyünk!
- Okés! :) - mondtuk Hannával. Miután apa letusolt, és anya még megetetett velünk egy sonkás-szendvicset, már indultunk is. A kocsiban ismét egy kis rádiót hallgattunk. :) Amikor odaértünk a kórházba, bejelentkeztünk mint beteglátogatók, és mentünk Aron szobájába.
- Sziasztok! :) Már vártalak titeket Nan! :) - mondta mosolygósan és vidáman, én meg azt hittem, hogy dühömben, hogy hazudott nekünk, letépem a fejét! >:( De vettem egy nagy levegőt, és odaléptem az ágyához, Hannával együtt.
- Szia!- mondtam kényszerített vidámsággal.
- Egy puszit kaphatook? :) Mind a kettőtöktől? :) - na most viszont tényleg közeledtem ahhoz, hogy letépjem azt a hazug fejét, de még egy nagy levegő, és enyhült a dühöm.
- Bocsi, de a hazugoknak nem jár puszi! >:( - vágtam vissza.
- Ez rímelt!- mondta Hanna, de erre semmi szükség nem volt!
- Hanna, ezt muszáj volt!- mondtam neki dühösen.
- Bocsi!
- Na jól van! Most miről is van szó?- kérdezte "tudatlanul" Aron.
- Te egy nagy hazug vagy!- mondtam neki dühösen.
- Öhh.. ezt meg hogy érted?
- Azt te jól tudod! Hazudtál a balesettel kapcsolatban! Te vagy a hibás, mert te kezdted el őket piszkálni, és ha nem piszkáltad volna őket, akkor nem löktek volna ki téged! Na most csalódtam benned!
- De de nem is így volt!
- Tehát még inkább hazudsz nekünk! Ezt nem hiszem el!
- De honnan tudnátok ti azt?
- Onnan, hogy én is meg a Hanna is megálmodtuk! Tudom, hogy furán hangzik, de igen! Az egész baleset lepergett a szemünk előtt az álmunkban, egy puszta közepén a házunkkal együtt!
- Azta... Félelmetesek vagytok!
- A lényeg az, hogy te hazudtál nekünk, csak azért, hogy jokisfiúnak higgyünk téged! Hát ezután már nem leszel az a mi szemünkben!- mondtam neki "kioktatóan" és egy gyors mozdulattal elfordultam tőle és akartam indulni, de ő megfogta a kezemet:
- Hé, Nan! Várjál! Nem akartam, hogy ez legyen de...
- De? De nálad úgy működik a barátság, hogy hazudjunk egymásnak? Én nem értelek! Hagyjál békén!
- De Nan, várj, nem az... hanem...
- Hanem? Ezúttal milyen hazugságot találsz ki? Ha?
- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy... hogy kedvellek téged...
- Figyelj Aron! A hazudozással nem érsz el semmit nálam! Úgy látszik, hogy ennyi idő is elég volt, hogy megismerjelek, hogy ki is vagy valójában! És igen! Egy hazug! Nem érdekelsz! Van még valami amit eddig másképp tudtam?
- Háát... valójában... mindegy!
- Ó, tehát nem csak ez az egy dolog volt amit én másképp tudtam! Na ennyi volt! Nálam elcseszted ezt a lehetőséget! Nyalizz másoknál! Na, gyere Hanna! Menjünk!- fordultam el tőle végképp, Hannával a karomon.
- Sajnálom!- mondta Aron, de ez már nem segített sokat!
- Azt hiszed, hogy ezek után nekem ennyi elég lesz? Hát nem! Na további jó gyógyulgatást!-  majd elhagytuk a szobát. Anyáék kint vártak minket.
- Valami baj van kicsim?- kérdezte anya.
- Ha azt mondom, hogy igen, akkor elkezdesz faggatni, de ha azt mondom hogy nem, akkor meg úgy is tudod, hogy baj van. Akkor most inkább nem mondok semmit!
- De! Hát jó! Elég nagylány vagy te, meg tudod oldani a problémádat!- mondta anya, majd mentünk. Én és Hanna előbb kimentünk a kocsihoz, és beültünk. Hazáig meg sem mukkantunk! Még Hannát hazavittük, majd mentünk mi is haza. Otthon vettem egy meleg zuhanyt, majd pizsamába öltöztem, és még bepakoltam mindenfélét a holnapi osztálykirándulásra, aztán mentem aludni! Ennél már nem lehetett rosszabb napom! >:( : (