3. fejezet

Hát, a kedd is eljött. 6:00-kor már csörgött is az ébresztőórám, most én állítottam be, hogy előbb ébresszen, hogy elsőként lefoglalhassam a fürdőszobát! Szerencsémre még mindenki aludt, úgyhogy lefoglaltam a fürdőt. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajamat, majd befontam, és tettem bele egy "csontvázas" hajcsatot. Fél hétre már pont végeztem a felöltözéssel meg mindennel. Amikor kijöttem a fürdőből, anya már a konyhában készített szendvicseket. Felix éppen akkor jött ki álmosan a szobájából.
- Most én voltam az első és nem pedig te! - mondtam neki gúnyosan.

- Nem érdekel... - mondta furcsán.

- Valami baj van?- kérdeztem.

- Ááá... Semmi... Ha a semmi tekinthető annak, hogy tegnap szakított velem Nóri.- mondta morcosan.

- De hát Nóri úgyis olyan idegesítő, meg nagyképű, meg beképzelt volt, nem? - kérdeztem csodálkozva.

- De az volt, de egyben Lena legjobb barátnője is, és ezzel a szakítással szereztem Lenanál még egy mínusz pontot! 

- Nyugi bátyó! Szerintem Nóri nem tenné ezt veled, mert igaz, hogy nagyképű, beképzelt és idegesítő, de nem szokott másokat kibeszélni! :)

- Köszi, a vigasztalást hugi, de te ebben nem tudsz segíteni!- ölelt át Felix, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és ment a fürdőbe. Ez nagyon ritka szokott lenni, ha Felix ilyen kedves hozzám. :) 

- Nanny, gyere enni!- szólt anya a konyhából. Odaslattyogtam a konyhába, levágódtam álmosan az egyik székre, majd behamzsoltam a sonkásszendvicsemet. 

- Jóó reggelt!- köszönt be apa a konyhába.

- Jó reggelt- köszöntem vissza anyával együtt álmosan. Felkeltem a székről és bementem a szobámba, a nyakamba akasztottam egy "csontvázas" nyakláncot és a kezemre is egy "csontvázas" karkötőt tettem, majd felkaptam a táskámat és mentem anyához, aki a nappaliban kávézott.

- Na szia anya! Ma Aronnal megyünk együtt suliba gyalog!

- Okés! Szia, és jó napot!- adott nekem egy puszit.

- Szia!- köszöntem el tőle és mentem ki a kamuhoz. A kapu előtt már várt Aron, ahhoz képest, hogy meg sem beszéltük azt, hogy reggel együtt megyünk! :)

- Szia! God Morning!- köszönt rám. :)
- Szia! :) - köszöntem vissza.

- Megyünk együtt?

- Persze! :)

- Okés!- kivettem a táskámból az mp3-omat és betettem a fülembe a "zenehallgatót". Éppen egy Rihanna szám ment! :) Együtt sétáltunk kettesben egészen a postáig, mert ott már várt minket Hanna.

- Sziasztok!- köszönt ránk.

- Heló!- köszöntem vissza neki.

- Szia!- köszönt neki Aron.

- Nem baj, hogyha én is veletek tartok?- kérdezte Hanna.

- Nem dehogy!- mondtam Aronnal együtt.

- Akkor jó!- ezután már hárman sétáltunk együtt egészen a suliig. A suliba beérve, Lilla már már ott ült, természetesen a fiúk társaságánál, Cintiával együtt! :P Én és Lilla egyenesen a "szokásos" helyre ültünk. Aron pedig a tanári felé tartott.

- Mindjárt jövök, csak még elkérem a könyveimet, amik még nincsenek meg nekem!- mondta nekünk Aron.

- Okés!- mondtuk neki.

- Tanultál mára, mert ma 5 témazárót is írunk!- kérdeztem Hannától

- Igen, tanultam... talán....- mondta bizonytalanul.

- Talán?!?! 5 témazárót írunk és ettől függ az év végi jegyünk! Te észnél vagy?

- Hé! Nyugi! Eddig asszem négyesre állok!- "nyugtatott" meg Hanna.

- De te ha akarsz akkor taláán lehetsz "jeles" is! 

- De ma magyarból, matekból és bioszból írunk témazárót, és azokból pont jó vagyok! 

- De töriből és föciből is írunk! Azt nem tudtad, mert ha jól tudom abból nem vagy túl jó!

- Őőőő...na mindegy! Asszem, hogy abból is tanultam egy keveset!

- Na jó! A te bajod lesz, ha megbuksz abból a kettő tantárgyból!

- Nyugi, nem fogok!

- Hát jó!- ezalatt a beszélgetés alatt Aron is visszaért, 4 könyvvel a kezében.

- Őőő...e ezeket felviszem és majd jövök!- mondta.

- Okés!- amint ezt kimondtuk már meg is szólalt a "becsengető". Felkaptuk a táskánkat és mentünk fel a föciterembe. László bá' már várt minket. Na igen! ;) László bá' az egyik kedvenc tanárunk! ;) :) 

- No, jó reggelt! Megjöttek a bambagyerekek is! Remélem, hogy tanultatok, mert ma írunk témazárót!- mondta "vidáman". Persze mi nem örültünk annyira a témazárónak! :P Lehuppantunk a székre, és kb. úgy 5 percünk volt, hogy 5 "leckét" átolvassunk majd gőzerővel megírtuk a témazárót! Utána magyaróra jött, na persze abból is dogát írtunk, úgy mint bioszból, töriből és matekból is! Az utolsó óránk tesi volt ami nem a legjobb szokott lenni, nagyjából annyi volt, hogy futottunk 20 percet aztán köteletmásztunk! :P Jaj! Tesi után amikor felöltöztünk, Nóra néni nyitott be hozzánk.

- Lányok, gyerünk, siessetek! Gyertek majd az osztályterembe! Van egy rossz hír!- na most teljesen megijedtem! Nem tudom mi lehet az a rossz hír, de a lényeg az az hogy rossz! :( Felkaptuk a táskánkat és mentünk az osztályterembe. Már az egész osztály nyüzsgött! Bejött Nóra néni is, az ajtót becsapva maga után.

- Nos tehát, üljetek le és figyeljetek! Az van hogy a szünetben ugye el lehet menni boltba, ide az iskolával szembe, hogy vegyetek magatoknak ebédre egy kis elemózsiát meg ilyesmit, na de a lényeg az az, hogy a szünetben Aron és még négy nyolcadikos elment a boltba, és amint mentek, a nyolcadikos fiúk úgy gondolták, hogy megijesztik Aront, és és...- már-már a könnyeivel küzdött Nóra néni, de én is valahogy valami nagyon nagy szörnyűségre számítottam, úgyhogy én is kezdtem aggódni - Az volt, hogy a négy nyolcadikos kilökte az útra Aront akit elütött egy kocsi!- zokogott a végén Nóra néni. Én is már a könnyeimmel küzdöttem! :'( Azért ennyire rossz hír? Ez ugye csak egy rémálom? Valaki csípjen már meg! :( Szóval ilyen búsan mentem ma haza, és nagyjából semmihez sem volt kedvem! Hazaértem és becsaptam az ajtót mögöttem! :( Nem hiszem el! Berontottam a szobámba, ledobtam a táskámat és lehuppantam az egyik babzsákfotelembe, majd bekapcsoltam a rádiót és éppen egy vidám dal ment, amit én ilyenkor képtelen vagyok hallgatni! Ezért kikapcsoltam a rádiót és csak az ágyamra feküdtem és sírtam! :'( Egy negyed óra múlva anya nyitott be a szobámba. 

- Jajj Nanny! Jól vagy? 

- Nem és hagyj békén! Egyedül akarok lenni!

- Jajj kicsim! Én is hallottam a hírt, de mégegy hírt hallottam! 

- Jajj ne! Muszáj azt is meghallgatnom? Nekem ez is elég volt! 

- De ez egy jó hír! Aronnal kapcsolatban!
- Tényleg? :|

- Igen! Azt mondták a szülei, hogy az orvosok szerint stabil az állapota, és valószínüleg 1 hónap múlva újra mehet bárhova! :)

- Tényleg? Az jó!

- Készítettem neked sütit! A kedvencedet: Browni-t! :)
- Köszi anya! :) - mondtam kicsit vidámabban és befaltam a sütit.

- Ha szeretnéd akkor elmehetünk meglátogatni Aront!

- Anya én nem szeretném, hanem akarom! :)

- Hát jó! Akkor apa elvisz minket kocsival!

- Okés!- pattantam fel az ágyamról, és már mentem is a kocsihoz. Apa mögöttem jött anyával együtt. Bepattantam a kocsiba apával és anyával együtt, majd elindultunk, közbe rádiót hallgatva. Kb. 15 km után már ott is voltunk a kórházba. Megkérdeztük azt, hogy hol található Aron "szobája" és már mentünk is a 2. emeletre. Ott megkerestük a 4-es szobát. Bementünk és Aron ott feküdt az egyik ágyon.

- Aron!- szaladtam oda hozzá.

- Jajj Nanny!- mondta vidáman.

- Jól vagy? Ugye nem haltál meg? És ugye nem is fogsz meghalni?- kérdeztem aggódva, mint valami idegbeteg. 

- Nyugi, jól vagyok, csak a gerincem sérült meg egy kicsit! És nem haltam  meg mint látod, de nem is tervezem! ;)

- Jajj segíthetek valamiben neked, vagy van valami amitől jó kedved lesz?

- Háát... Tulajdonképpen... Egy... Egy puszi segítene! :) - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a homlokára. :)
- Na látod! Máris jobban vagyok! :) - mondta nevetve, és én is nevettem! :) Ezután még beszélgettünk egy kicsit az orvosokkal, és mentünk haza. Otthon pizsamára öltöztem, mivel már fél kilenc volt, mostam fogat és mentem aludni. Na ez a napom sem volt semmi!