2. Fejezet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer nagy összevisszaság, amibe mindenki belegabajodott és még egy labirintusnál is kuszább volt, vagyis volt egyszer egy nagy zürzavaros nagy "izé", amit űgy hívnak, hogy : ÉLET! És ebben az úgy nevezett "élet"-ben vagyok én is, te is és mindenki más belegabajodva! És így kezdődik az én történetem. Persze, lehetett volna drámaibb, de valahogy az nem én vagyok.

Eljött a hétfői nap is, ami valami eszméletlenül zavaros egy nap szokott lenni mindenki életében. Nos tehát ez az én hétfői napom is egész káosz volt mint mindig szokott lenni. Először is már azért is kezdődött rosszul mert suliba kell menni. De szerencsére már csak ez és a jövő hét és már pápá suli, helló nyár! Tehát reggel felkeltem, átestem a szobám valamennyi berendezésén, belenéztem a tükörbe, próbáltam valami mosolyszerűt teremteni az arcomra, de nem sikerült. Aztán indultam a fürdőbe, de mint mindig, Felix már el is foglalta, ami nem túl jó jel, mivel őnála az "egy perc alatt készen vagyok" az egyenlő a fél órával... Na de ki is Felix? Na ja, ő a bátyám. Ő a 17 éves fiú aki minden lányt elcsábít, kivéve azt akit valójában kellene. Léna tetszik neki, de Lénának meg más tetszik és utálja is Felixet. Na ez a nagy pech! De nem is nagyon akarok beleavatkozni a bátyám logikátlanul zavaros szerelmi életébe.
Felix végre egy fél óra fürdőzés után kivánszorgott a fürdőből, barna tüskés haján körülbelül egy kiló hajzselével és befújva valami iszonyatosan büdös, de szerinte jó "illatú" sprével.
- Fúj! Mi ez a szag?- kérdeztem miközben ironikusan fulladozni kezdtem.
- Ez nem szag hanem illat!- rázott le egyszerűen Felix.
Nem értem, hogy minek fújja be magát, ha csak neki tetszik, Avval nem sokra megy, de mindegy. Tehát ezután én besurrantam gyorsan a fürdőbe nehogy valaki más is elfoglalja még előttem. Egy gyors zuhany, gyors felöltözés, mert már apa dörömbölt az ajtón. Gyorsan egy fésülködés és egy csatt, és máris mentem ki. 
- Mi tartott ennyi ideig, Nanny?- kérdezte idegesen dobolva az ajtófélfán.
- Felix fürdőzött megint órákon át!- feleltem majd gyorsan elrohantam a szobámba, mielőtt apa még elkezdene nekem ott mindenféléket zagyválni a jó, testvéries időbeosztásról és bla bla bla... Felraktam a csuklómra a kedvenc karkötőmet, és még egy egyszerű nyakláncot tettem a nyakamba, majd felkaptam a táskámat és mentem a konyhába. Ott anya várt egy szendviccsel a tányéromon.
- Jó reggelt kicsim!- üdvözölt és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jó reggelt...- mondtam egy kicsit fáradtan, majd egy nagyot ásítottam.
- Jól kialudtad magad?- kérdezte aggodalmasan miközben az uzsonnámat csomagolta.
- Igen, igen... De tudtam volna még aludni egy kicsivel tovább... - mondtam miközben elkezdtem majszolni az ínycsiklandó sonkás-sajtos-mustáros szendvicset.
- Hát igen! Na jó, edd meg a szendvicsedet és mehetsz a suliba. Apa elvisz ma. - nyomta közbe Felix kezébe a szendvicsét.
- Végre. - és rekord gyorsasággal ettem meg a reggelim minden morzsáját.
Anya még egy becsomagolt szendvicset nyomott a kezembe a sulira. Szerintem szendvics-betegségbe fog meghalni a család, ha így folytatjuk. Szendvics reggelire, uzsira, ebédre, vacsorára, szülinapra, a falra, a csapból... oké, azért ne túlozzunk. Apa már az ajtóban várt és az óráját figyelgette. Kint esett az eső, de nem vészesen. Beültem a kocsiba és már mentünk is. Mivel már kezdtem unni az esőcseppek versenyét az ablakon (na és persze mindig az enyém vesztett :( ) , előrenyúltam és bekapcsoltam a rádiót. Éppen egy (számomra) ősrégi Flo Rida szám ment. Apa szerint ez teljesen új sláger... Khmm, valaki ottmaradt a 2005-ös években.
- Szia apa. - szálltam ki a kocsiból a sulihoz érve.
- Szia Nanny. Szép napot! - intett egyet és már el is sietett.
"Persze, amennyire csak lehet egy szép napom az iskolában" - gondoltam magamban. Az iskolába belépve megpillantottam Lillát amint éppen egy padon ücsörgött. Lilla a legjobb barátnőm, volt... De csak volt. Azóta egy kicsit beképzelt és bunkó lett. Azt hiszi, hogy most menő, de ezt csak hiszi. De nem is szeretném tovább ecsetelni, ugyanis értelmetlen lenne. Tehát elhaladtam mellette mintha észre sem vettem volna és egyenesen Hannához tartottam.
- Szia!- köszönt rám Hanna amint egy tankönyvet bújt.
- Heló! Mizu? Mi volt veled a hétvégén? - érdeklődtem miközben a szekrénybe pakoltam.
- Hát semmi különös. Voltunk egyet kirándulni a családdal egy élményfürdőben.- igen, Hanna már csak ilyen, na meg a családja is. Mivel az apukája az Audinál dolgozik, anyukája pedig egy nagy cég vezetője, ezért nem szenvednek pénzhiányt. Csak azt tudnám, hogy honnan van ennyi idejük?
- Neked ez a semmi különös? Mi egy koncerten voltunk. - pakolásztam tovább a cuccaimat.
- Az is jó. - mosolygott rám.
- Aha. Tanultál bioszból? - kérdeztem mikor a kezembe kavarodott a biológia tankönyvem.
- Őőő...miért mit kellett volna? - nézett fel az ezek szerint nem biológia könyvéből.
- Hát ma írunk nagy témazárót. Nem tanultál? - néztem rá értetlenül.
- Lehetséges. Kölcsön tudod adni a könyvedet? Légyszi! - kapaszkodott a kezembe könyörgő szemekkel nézve.
- Na jó... Tessék!- adtam oda neki a vastag könyvet a kezemből.
- Köszi! - lapozta fel egyből, és már el is merűlt a biológi nagy világába.
- Szívesen. - ültem le mellé. Miután felcsengettek minket az osztályba, elkezdődött a 8.a utolsó hétfője. Végre. A tanárok nagy örömére mint mindig nagyon elevenek voltunk. Az eleven szó alatt azt érten, hogy a fiúk órák alatt gyurmával dobálóztak (áh, sose nőnek fel).  De egy jó hír: ez az utolsó hét, és ezután már csak a nyár és váá. Miután sikeresen túléltem a napot az iskolában, hazabaktattam és lehuppantam az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem a "fészbúkra" és belemerültem az internet világába. Közbe zenét hallgattam és az új sulim honlapját nézegettem. Úgy fél 11 körül már teljesen lerágták az agyamat a neten szóval inkább elmentem aludni.