15. fejezet

Két hét elteltével már egészen hozzászoktam a napi rutinomhoz: felkelek, reggelizek, tanítás, ebédelek, visszamegyek a koleszba, tanulok, vacsizok, alszok.... és így tovább. Ami újdonságot láttam Bécsben eddig az talán az Operaház volt, ugyanis volt szerencsém egy kollégiumos program alkalmával ott járni. Azon kívül hizlaltam magamat a Mc'Donalds-ban egy bacon-os sajtburgerrel, egy közepes sültkrumplival és egy fél literes CocaColával. Úgyhogy kb. ennyi... A sulival kapcsolatban annyi biztos, hogy Jaafar a legkirályabb tanár. Úgyhogy a francia szuper. Mármint az óra, mert a kiejtésem még mindig elég gyatra... Pénteken matek volt az utolsó óránk.

- Akkor vasárnap tali! Szia! - köszönt el Endzsi.

- Okés, szia! - majd felkaptam a táskámat a portáról és indultam vissza a kollégiumba. Beestem a szobámba félhalottan, és már senki sem volt ott. Megkönnyebbülés! Ilyenkor pénteken általában mindenki már rögtön suli után megy a városba, szórakozni. Én ilyenkor: füles be, zene max. hangerőn. Így tettem ma is... Az új kedvencem, amit rongyosra hallgatok és utána pedig felfordul a gyomrom tőle ha meghallom valahol: Bastille - Pompeii. Amint éppen "É-éóó-éó Éé-éóó-éó"-ztam kopogást hallottam az ajtón. Gyorsan kikaptam a fülest a fülemből, és már rohantam is az ajtóhoz.

- Szia! - köszönt.... VINCEND.

- Ööö.. szia...

- Pompeii??

- Ööö.. aha...

- Értem. Mit fogsz csinálni?

- Zenét hallgatok meg a szokásos...

- Ez most komoly??

- Aha... Miért? - mégis mit várt tőlem? Hogy lógjak rohadtegyedül egy rohadtnagy városban ahol még a „meki”-hez is alig tudtam eljutni?

- 2 hete itt vagy Bécsben, és erre vagy képes??

- Ööö... ja... - óriásira nyitott szemekkel a vállaimra tette a kezét és mélyen a szemembe nézett. Ááá! Hozzám ért! WOW.

- Oké, most figyelj! Gondolj bele. Bécsben vagy. Szabadon. Szabályok nélkül. Szülők nélkül. És te csak a szobádba kuksolsz... Ez szerinted normális??

- Hát.. nekem igen... nem tudok kivel lógni...

- Jaa, már értem! - vette le a kezeit a vállamról. - Öltözz fel, és lent várlak a portán úgy 15 perc múlva.

- Ööö...

- Csak semmi őőőő! Ez parancs! - majd már hozzászólni sem hagyott és máris "elhúzta a csíkot". Ez most komoly? Én... ÉN... Vincend Lacanauval... vagyis VINCEND LACANAUVAL... Bécsben... Áááááá! És csak 15 percem van! Látom nem ismeri annyira a nőket! Gyorsan felkaptam magamra egy narancssárga pólót és egy barna csőnacit. Egy gyors szempillaspirál, szájfény, parfüm és máris húztam a cipőmet. Majd gyorsan beledobtam a táskámba néhány fontosabb cuccot (telefon, iratok, pénztárca) és már rohantam is le. Vincend már a portánál állt... Zsebre tett kézzel, egy farmerben és egy fekete grafitis pólóban. A haja mókásan össze volt kuszálva. Erre csak egy szavat találtam: wow... csakúgy... WOW. Viszont volt egy bökkenő: nem egyedül álldogált... Ugyanis ott volt... LILI. Hát persze, mit képzeltem én? Hogy majd kettesben sétálgatok Vincend-el??

- Mehetünk? - kérdezte a kijárat felé mutatva.

- Aha... - vetettem egy szúró pillantást Lilire, aki (természetesen) viszonozta, majd Vincend kezéért nyúl, és innentől kéz a kézbe mentek...

- A belvárosban legalább már voltál? - nézett rám Vincend.

- Ööö... nem... - tágra nyílt szemekkel nézett magaelé, majd rám és sóhajtott. WOW.

- Nehéz eset vagy! - majd leszólított egy taxit. Németül. Francia akcentussal. WOW. A belváros "szélénél" kiszálltunk a taxiból, és fizettünk. Az első amit egyből megpillantottam az a Starbucks volt. Hogy eddig miért nem jöttem el ide! Márpeig köztudott, hogy kávé rajongó vagyok.

- Szeretnél inni egy kávét?? - na igen, eléggé elbambultan néztem a kávézót.

- Aha, ha nem baj? - pillantottam Lilire.

- Már miért lenne baj, hiszen ezért jöttünk! - mondta, mielőtt még Lili megszólalhatott volna. Ügyes húzás!Elindultunk a kávézó felé, közben már csorgott a nyálam. Ránéztem a listára és egyből kifogtam a jegeskávét. Nyami! A kedvencem!

- Na, mi fogott meg a listáról??

- Jegeskávé!

- Ok, és te, édes mit szeretnél?

- Hmmm... - szemezett a listával - egy Frappuchino-t extra habbal és csokiporral a tetején!

- Oks. - majd a pulthoz lépett és megrendelte az italjainkat.

- Mmmm! Ez annyira finom! Köszi édes!

- Szivesen cicus! - majd megpuszilta Lili, vagyis akarom mondani A NYávogó homlokát. Fájt ezt látni... Szívből fájt...

- Egy fotót? - vette elő a telefonját.

- Okés! - mondta Lili csábosan, majd beállt a "megfelelő pózba".

- Nanny? Téged is lefotózhatlak? - kérdezte mosolyogva.

- Öööö... ha nem baj....

- Dehogy! - kacsintott. És így lett rólam is egy kép Vincend Lacanau telefonján. Majd elindultunk a központ felé. A macskaköves utcákon tucatnyi híres és drága bolt kényeskedik, például Gucci, Swaroski, Channel és ezekhez hasonlóak. Milliónyi turista tolongott az utcákon mindenféle fényképezőgépekkel. Voltak még különféle tehetséges, vagy kevésbé tehetséges utcazenészek és táncosok is. Néhány kalapba dobtunk is pár eurót. A központban megnéztük a Stephans Dom-ot és elmentünk egy Souvenir boltba is. Nem is tudom hogy eddig miért nem jöttem el ide! És ez is megérdemel egy WOW-ot! Vagyis, jó volt. Sőt, szuper... király... cool volt! Bárcsak minden hétvégén ezt csinálhatnám! Vagyis pontosabban: bár csak minden hétvégén ezt csinálhatnám Lili nélkül... Jó is lenne... Túl jó és tökéletes, ahhoz hogy ez így legyen... Lili miatt muszáj volt bemennünk egy H&M-be.

- Nézd de jó! _ mutatott két pólóra, az egyikre ré volt írva, hogy "My Boyfriend ->" a másikra pedig, hogy "<- My Girlfriend".
- Szerintem nem kell egy póló ahhoz, hogy ezt tudassuk a világnak... - mondta Vincend. Oké, ez már sok... Miért kéne, hogy az egész világ tudjon erről? Na mindegy... Lili felpróbált még kb. 10 ruhát, amiből 8-at megvett neki Vincend, aztán megkérdezte tőlem, hogy én nem-e szeretnék valamit, mire én azt mondtam, hogy természetesen nem... Ezután még Lilinek "muszáj" volt bemennie a NewYorker-be, ugyanis (idézek tőle) "kellene még pár vagáns cucc"... Nem tudom, hogy Vincend hogyan tudja elviselni őt? Szinte pórázon vezeti... Hazafelé nekem kellett előre ülnöm a Taxiba, míg ők hátul nyalták-falták egymást. Nagyon jó volt! Amikor visszaértünk, elköszöntem tőlük, mire kaptam egy egy "cső"-t... Úgyhogy ezek után "Happy-től megfosztva" feküdtem le aludni, a párnámba sírva... SZERETLEK PÁRNA!!

*

Körülbelül este 12 körül arra keltem fel, hogy rezeg a telefonom. Nagy nehezen odanyúltam érte a polcra:
Önnek egy új üzenete érkezett a Facebookon
Nem volt hozzá túl sok kedvem, hogy megnézzem, de azért megnyitottam. amikor megláttam a kijelzőt, síkítani támadt kedvem! Vincend volt az!!
Szia, bocsi, ha ma bunkó voltam veled... Nem volt szándékos... Ezer bocs... :(

Szóhoz sem jutottam! Ááá! Vincend, vagyis VINCEND LACANAU bocsánatot kért TŐLEM! Wow... csak úgy WOW... Már is visszaírtam neki:
Szia, semmi baj...:)
De pár másodperc múlva egy újabb üzenet érkezett:
Jaa, és bocs, hogy felkeltettelek... az éjszaka közepén... :P :D 
----
Semmi baj :D
----
Amúgy lenne kedved lejönni, mert mi most éppen filmezünk a haverokkal?

----

Egy újabb „baráti összeruccanás”? Köszönöm, de nem szeretnék hajnali egykor bőgve visszajönni a szobámba, elvégre az eddigiekből tanulva ez lenne a vége ígyis-úgyis.

----

Ha nem baj, most nincs kedvem hozzá..

----

Oké, semmi! ;) Jó éjt! J

----

Elvégre ez a húzásom is megérdemel egy WOW-ot! És persze egy nagy üveg Nutellát, úgyhogy máris leemeltem a polcról az üveget, majd rádiót hallgatva elkezdtem zabálni. Hmm..

14. fejezet

Reggel alig kászálódtam ki az ágyból… Annyira, de annyira nem volt ma kedvem suliba menni! :P Már egyből tudtam, hogy rossz napom lesz, amikor kivertem a hisztit azon, hogy „Mit vegyek fel?”. De ez még semmi! Egy fél óra toporzékolás után egy nyári ruhát választottam, de persze felvettem hozzá fekete átlátszó harisnyát… Hát ez nem volt a legjobb ötlet, mivel a nap végére teljesen felfutott a harisnya és a tesinacimban kellett visszamennem a koleszba… Na ja, de kezdjük előröl. Miután kiválasztottam a ruhát, és befontam a hajamat, mentem reggelizni. Ez volt az első eset amikor egyedül kellett mennem reggelizni, mert a többieknek 0. órájuk volt. Reggelire Medve sajt volt kenyérrel és paprikával.  Reggeli közben sikeresen leöntöttem magamat teával… Persze annyi eszem nem volt, hogy visszamenjek átöltözni, tehát egész nap teás ruhában és tesigatyában mászkáltam. Csúcs volt. Tehát teás ruhával és a sulitáskámmal berobogtam a terembe, és elővettem az irodalomcuccomat.

- Sziá! – köszönt rám Juliette. J

- Szia!

- Mílyén náprá számítász?

- Hát, nem valami jóra…

- Értém. – majd egy ismerős nevetést hallottam az ajtó felől. Persze Endzsi volt az, Stellával. J

- Hali! – köszönt be Endzsi majd lepakolta a cuccát az előttünk lévő padra. Stella is lepakolt a mellettem lévő helyre. Miután lassacskán beszivárgott az egész osztály a terembe és becsengettek, belépett a terembe „a NŐ”, vagyis Mrs. Taffarel. Én komolyan, majdnem szívrohamot kaptam amikor nyers és rikácsoló hangján azt kiálltotta, hogy: „Csendet!!” Kb. az egész osztály rögtön vigyázba vágta magát. Ezután megkérdezte, hogy kik azok akik már kiolvasták a kötelezőket, mert akik még nem, azokkal iratott egy „kis ismétlő dogát”… Na, remek. Persze én is azok közé tartoztam akik nem olvasták ki a kb. 10 könyvet, amit feladott a nyáriszünetre, és persze én ezekről nem is tudtam… Hát a dogámat, az úgy ahogy volt legszívesebben összegyűrtem volna, és egyenesen a kukába hajítottam volna. Nagy nehezen 5 perc alatt „megírtuk” a 10 (!!!)  pontos „kis dogát” és a tanár beszedte őket. Ezután megkérdezte, hogy kik az újak, és hát mivel én voltam az egyetlen új, ezért velem „beszélgetett” egész órán… Miután túléltük az irodalmat, következett egy duplaföci. Az első tervem az volt, hogy még óra előtt megszökök a suliból. Persze sajnos nem a tervem szerint ment a dolog… Duplaföcin a tanár iratott velünk 3 oldalt és még adott 5 térképet hozzá, amin be volt jelölve 30 hely és minden helyhez 4-4 infó… Ja és ha még ez mind nem lett volna elég természetesen ez mind holnapra volt föladva… Remek! Ezekután még jött egy angol, egy kémia, egy matek, ja és egy fizika! az utolsó óráról már mindenki félhalottan jött ki, ja és 3-as lett a dogám, Stellának köszönhetően! J Ja és fizika végére a harisnyám felfutott, így át kellett vennem a tesigatyámat… Nem is fokozom tovább, hogy hogy néztem ki… Kávéval leöntve… Tesigatyában… Valami extravagáns lehettem! J És hogy még jobban el legyen rontva a napom (ezek tetejére) jött a szolfézs! Mint kiderült, én feleannyit sem tudtam szolfézsból, mint a többiek, így gyakorlatilag bukásra állok… Hurrá! Egy ilyen „remekül elsült” nap után már nem volt kedvem semmihez, úgyhogy úgy döntöttem hogy visszamegyek a koleszba… Végigmentem a hosszú folyosón és befordúltam a másik hosszú folyosóra. És ugye ezek után már azt hittem hogy ennél rosszabb már nem is lehet… Aha, persze, csakhogy én Nanny Winney vagyok, vagyis új nevemen „Nanny „Rontsd El A Napomat Még Jobban” Winney”, ugyanis amikor befordúltam a következő hosszú folyosóra, valyon kit, pontosabban kiket láttam egymást falni a falnál? Hát persze hogy Vinc-t és a szőke lányt aki egyik este odajött hozzám „csevegni”… Ez volt minden vágyam! J Simán odamentem volna hozzájuk és azt mondtam volna, hogy „gratulálok, sikeresen elrontottátok még jobban a napomat!”… Na mindegy, megpróbáltam nem oda nézni, és gyorsan felmentem a szobámba… És sírtam… Hiányzott a bátyám… Aki ha most itt lenne megvígasztalna… De nincs itt… Egyedül vagyok… Nagyon… Ekkor megcsörrent a telefonom. Endzsi volt az.

- Szia…- vettem fel, és hát megpróbáltam úgy mondani, hogy ne hallatszódjon a hangomon, hogy sírtam, de nem sikerült…

- Szia, valami baj van? Miért sírtál? Nem szeretnél egy kicsit átjönni? J

- De…

- Akkor eléd megyek, jó? J

- Okés, köszi… - majd letettem a telefont és gyorsan átöltöztem. Ezután lerobogtam a lépcsőn, és kivettem a kimenőmet. Kiléptem az ajtón és Endzsi már ott ált és várt. Én megint a könnyeimmel küzdöttem, de nem sikerült… Megöleltük egymást és máris indultunk hozzájuk. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyára.

- Na, mesélj! J

- Hát, anapom kész katasztrófa volt…

- Mi történt? L

- Hát a ruhás baki még hagyján, meg a szolfézs bukást is túlélem, na de Vincend…

- Mit csinált?

- Smárolt… avval a szőke lánnyal…

- A Horváth Lilivel?

- Asszem… - Remek, mostmár a nevét is tudom…

- Nyugi, max. egy hétig fogják ezt csinálni… Lili olyan, hogy „mindenkit kipróbál”… De komolyan! Minden héten mással látjuk, és ez már egy megszokott tény! ;)

- És mi van akkor, hogy ha rájön, hogy Vinc különleges, és hogy nem olyan mint a többi fiú?

- Hidd el, neki nem ez a gondolkodásmódja! ;)

- Remélem is…

- Amúgy nagy hírneve van, mint „közismert nyávogó”! :D

- Azt hiszem, hogy kezdek félni tőle! :D

- Jobban is teszed, mielőtt letámad, és elkezd nyávogni neked! :D – na mostmára röhögéstől sírtam!

- Amúgy tudtad, hogy tetszel Alexnek? :P

- Na nemááár!!! :P Tejóég! :P Már csak ez hiányzott!  És ezt mégis honnan tudod?

- Shara mondta, mivel a padtársa….

- Ha az ofő Alex mellé mer ültetni… akkor nagyonnagy problémák lesznek, az biztos!

- De hát hogy képzeled ezt a szemnélküliséget, Nanny? A tanároddal szemben ilyen gondolataid vannak? Ez sújos probléma! Óra után várlak a fizika előadóba! – mondta Endzsi az ofőnk hansúlyát utánozva, és már szinte a földön fetrengtünk a röhögéstől! :D

- De hát Tanárnő! Én nem csináltam semmit! – utánoztam én is.

- Hogy mersz a tanárodnak feleselni? Nem szeretnéd meglátogatni az igazgatói irodát?

- Nem, köszönöm! Ebben a teremben is jól érzem magamat! – nyögtem ki, mert már a röhögéstől iszonyúan fájt a hasunk, és kb. úgy nézhettünk ki, hogy: A földön fetrengve, mint két retardált fóka, a hasunkat fogva „Júúj!”-t nyögve röhögtünk. :D Ekkor egy rikácsoló hangot halottunk a szobán kívülről, amint az hajtogatja, hogy: „Ruhe bitte! Ruhe bitte!”

- Ááá, csak Rosalinda néni, vagyis nanyácska… nem bírja ha hangoskodunk! Múltkor, amikor zenét hallgattam, kicsit hangosabban a minirádióman, berontott a szobámba, és azóta nincs rádióm… L Beteges az a nő! – forgatta a szemét Endzsi. 

13. fejezet

Reggel korábban keltem, hogy még átolvassam a fizikát. Hát, jól kezdődött a napom mit ne mondjak… fizika! :P 7-kor kikeltünk az ágyból, felöltöztünk, és mentünk reggelizni. Reggelire jogghurt volt sajtosrúddal… nem a legjobb párosítás! :P Miután reggeliztünk, mindenki elbaktatott a saját osztályába. Az első óránk angol vol. Tök jó volt, mert a tanár feladott kb. 5 szöveget, amit holnapra kell megtanulni… Ezután egy matek jött, amit még egészen túl lehetett élni! ;) A kémiáról és a tesiről inkább ne is beszéljünk! :P És ezek után még jött a fizika! :P A doga felénél csak néztem kerek szemekkel a kétoldalas „kis” dolgozatot… Aztán ránézett Stella és csakúgy elvette tőlem a dogámat, és mintha a tanár nem venné észre kitöltötte helyettem, de full ugyanolyan írással mint az enyém! :O Majd visszacserélte, és a tanár ebből semmit sem vett észre! Én csak néztem a lapomat, mintha hipnotizálna! :P Aztán a tanár gyorsan beszedte őket!

- Huhh, köszi, megmentetted az életemet!! – súgtam Stellának.

- Nincsmit! J - na tökjó, túléltem a fizikát is! :D Ebédre húsleves volt, ami egész kibírható még! ;) Ezután következett a nap legborzalmasabb eseménye: szolfézsóra!! :P L Először is megtudtam az órán, hogy dalokat tanulnak meg fejből szolmizálva és szöveggel is (3 oldalas dalokat!!) és ezekből felelnek! Ez már maga katasztrófa, de ráadásul olyanokat magyarázotta a tanár amit nem is értettem! :P Na ja, de túlélétem! :P Ezután következett a tanuló… Elővettem az angolt, nagy nehezen megtanultam a szövegeket, de persze holnapra tuti, hogy elfelejtem, de se baj… Aztán megcsináltam a matek házit, ami nem volt valami bulis! ;) Aztán tanulgattam irodalomra… Hát kb. ez volt tanulón. Ezután mentünk vacsizni. Vacsira tojásrántotta volt, ami hát nem olajos tojás volt, hanem inkább tojásos olaj. :P  Valahogy leküzdöttük a torkunkon a vacsit és visszamentünk a szobánkba. A szobába menet összefutottam Vinc-el. 

- Hali, na hogy megy a francia? 

- Hát egész jól! ;)

- Ki a franciatanárod?

- Jaafar. 

- Húú, ő jó tanár! ;) Legalábbis jobb mint Madaillan tanárnő! 

- Ja, értem. 

- Na, megyek, csövi! ;)

- Szia! :) – majd füligérő mosollyal baktatam be a szobánkba. :D Egész estig alig csináltam valamit, csak zenét hallgattam.  Aztán lefürödtünk, és ágyba is bújtunk. Kitti persze megint későig fürdött. :P Addig Noa elővette a telefonját és zenét hallgatott, így én is ezt tettem.  Ezután már csak arra lettem figyelmes egyszer, hogy Noa nagyon röhög, ezért kipattantak a szemeim és kiszedtem a füleseimet a füleimből. Hát most képzeld el azt, hogy egy 14 éves lány, pizsamában, törülközővel a fején, kulaccsal a szájában, előrenyújtott kezekkel, az egyik kezében zseblámpát tartva, a Star Wars főcímdalát dúdolászva mászkál a szoba közepén mint valami zombi! Naja, szerintem te is ötször átgondolnád, hogy álmodsz-e vagy sem! :P De ez sajna nem álom volt! :P Egy perc után szerencsére abbahagyta Kitti, ezért valahogy 11 felé sikerült elaludnom! ;) 

12. fejezet

Reggel alig kecmeregtem ki 7-kor az ágyból, mert olyan fáradt voltam. Felvettem egy kék pólót, egy fehér nacit és egy fehér sálat, majd Léa befonta a hajamat, és mentünk reggelizni. Reggelire sonkásszendvics volt, teával. Miután reggeliztünk, mindenki ment a saját osztályába.

- Szia! J - köszönt rám Endzsi.

- Szia! J

- Készülj fel az első tanítási napra! ;)

- Okés! ;) – az első óra fizika volt, és mivel az ofőnk a fizikatanár, ezért csinált egy ülés rendet, és elültetett minket. Engemet Stella mellé ültetett, szerencsére! Aztán pedig elkezdődött az óra. Alig hittem, hogy túlélem, mert egyrészt azt sem tudtam, hogy mit magyaráz, másrészt meg annyit írtunk, hogy a kezem már alig élt! De ezután következett még egy angol, egy matek, egy irodalom,egy tesi (valami eszméletlen rossz volt!) és végül egy francia. Hát mindközül a francia és az angol volt a legjobb! :P J

- Na, hogy tetszett az első tanítási nap? :P – lépett ada hozzám az ebédlőben Max.

- Háát… Csoda, hogy túléltem! :P

- Azt elhiszem! ;) És amúgy milyen a kolesz? J

- Egész jó! J

- Akkor az szuper! J - majd a tálcánkkal együtt odaültünk az osztályunk asztalához. Ebédre lencsefőzelék volt, rántott párizsival! J Amikor Endzsivel kimentünk a fogasokhoz a pulcsinkért és a táskánkért, Endzsi pulcsija szó szerint ki volt kötözve két fogasra! :P

- Alex!! Ha most azt hiszed, hogy ez nagyon nevetséges, akkor azt rosszul hiszed! – majd lekötözte a pulcsiját, és ekkor Alex jött elő az aula oszlopa mögül.

- Na, megtaláltad a pulcsidat? :D

- Azt hiszed, hogy annyira hülye vagyok, hogy ezt ne vegyem észre? Komolyan, neked is annyi agyad van, mint egy hintalónak! – majd fogtuk a táskáinkat és elmentünk. :P Persze, ha még nem említettem volna, Alex az egyik idióta új osztálytársam! ;)

- Bocsi, ma nem tudlak visszakísérni, mert teniszem lesz!

- Okés, semmi baj! J

- Majd holnap találkozunk akkor! Addigis szia! J

- Szia! J - majd gyorsan visszamentem a koleszba, felszaladtam a szobámba és felhívtam anyát. Elmeséltem neki a napomat, ami nem a legérdekesebb volt! Majd elővettem a hegedűmet a szekrényből és mentem hegedűórára. Végül is egész jó volt az óra, mert egy csomó új dolgot tanultam! ;) Ezután jött a nap legrosszabb része: a tanulás! Minden vágyam az volt, hogy 4-7-ig tanulhassak! :P De hát úgy határozta az ofőnk, hogy holnap írunk egy „kis” év eleji dolgozatot, ami nekem totál nem fog menni! De nekiültem a fizikának, és tanultam, tanultam, tanultam és csak tanultam… amíg meg nem untam, és belekezdtem a falbámulásba. Megnéztem az időt és már háromnegyed hét volt, ezért becsuktam a fizika tankönyvemet meg a füzetet, és belemerültem gondolataimba. De aztán rájöttem, hogy nem szeretek gondolkodni feleslegesen, ezért kb. úgy még 2 percig a falat bámultam, mint valami holdkóros csaj. Nem is mondhatom, nagyon élveztem a falbámulászást! És mikor már kezdetem megunni, véégre mehettünk! Berobogtam a szobába, ledobtam a tancuccaimat az ágyra, és felhívtam anyát. Ha nem kellett volna 10 perc múlva vacsizni, akkor még fél óra után se hagyta volna abba! :P ;) J Hát a vacsi nem volt valami szívderítő látvány! Soha, de SOHA ne egyél az Andersenben krumplipürét! Ez csak egy túlélési tipp! ;) Naja, tehát miután túléltük a vacsit, úgy döntött a koleszigazgató, hogy kimegy az egész kolesz 8 óráig bámulászni a csillagokat. Leával gyorsan felszaladtunk a szobába, és egy pulcsit kaptunk magunkra, majd a lehető leggyorsabban lerohantunk a lépcsőn.

- Gyerünk, mindenki ki a szabad levegőre! – mondogatta az igazgató. Miután mindenki kihömpölygött a nagy emberlavinával az udvarra, elkezdtek a nevelők mindenféle csillagászati cuccokat mondogatni nekünk, persze alig 10-en figyeltek oda! :P Én Vincendet kerestem, de a sötétben nem túl sokat láttam. Ekkor valaki odalépett mögém:

- Szia, na milyen a kolesz? – én pedig mint valami idegbeteg, sikítottam, annyira megijedtem, de szerintem te is ezt tetted volna, hogyha a sötétben egyszer csak a hátad mögött valaki rádköszön!

- Jaj, bocsi, megijedtél? – nem, csak kedvem támadt sikítozni! :P

- Ja, nem… vagyis egy kicsit igen! :P

- Bocsi! :P Na, akkor kezdjük előröl! ;) Gondolom azt se sejted, hogy ki vagyok?

- Hát nem igazán! ;)
- Lukács Edward! J - nyújtotta felém kezét.

- Nanny Winney! J - fogtunk kezet. Most képzelj magad elé egy kb. 2 méteres barna hajú, gesztenyebarna szemű, sportos fiút. :) (Onnan gondoltam azt, hogy sportos, hogy a pólóján az ált: I Love Kosár! :P)

- És, milyen a kolesz? :D

- Elviselhető! ;)

- Hát igen, ez az első heted nagyon lassan fog telni! ;)

- Az biztos! ;) – majd felnézett az égre.

- Csodálatos! J - mondta, majd én is felnéztem. Tényleg gyönyörű volt. Olyan tiszta volt az égbolt, hogy a Tejút is látszott. Kiskoromban mindig azt hittem, hogy a Tejútban valóban tej folyik, és azért olyan fehér! ;) :P J Telihold volt ráadásul, ami fehér lepedőként terítette fényét a koleszudvarra. Annak ellenére, hogy ősz volt, baromi hideg volt kint! :P Ezt a pillanatot az igazgató szakította félbe:
- Na gyerekek befelé, nehogy megfázzatok! – na ezt kb. úgy mondta, hogy „gyertek befelé, hogy ma még hazaérjek!” :P amikor beléptem az ajtón, egy szőke lány lépett oda hozzám:

- Szia! J Na, milyen itt? J - kérdezte tőlem (szinte nyávogva! :P).

- Egész jó! J

- Akkor örülök! ;) És te is az Andersenbe jársz? J

- Igen. J

- Na, az jó! ;) Na akkor szia! J - köszönt el a lépcsőfordulónál.

- Szia! J - gyorsan felszaladtam a szobába, és ránéztem az órámra.  8:03. Ekkor hirtelen becsapódott az ajtó. Kitti jött be, vigyorogva és sikítozva. Ez azt jelenti, hogy egy újabb energiarobbanása van! :P Lehuppantam az ágyamra, és néhány másodperc múlva elkezdett rezegni a zsebemben a telefon. Megnéztem, hogy ki hív: Felix. Ez is nagycsoda, de gyorsan felvettem még mielőtt letette volna.

- Szia Nannyyyyy!!!!

- Őőm… szia…

- Van egy cicánk!!! :D – mivaaan?? o.O

- Mi van?!? o.O

- Van-egy-cicánk! – mondta tagoltan.

- Értettem… de most komolyan?

- Ahi! J Julcsi lett a neve! J

- És mégis honnan van?

- A mamáék hozták! :D

- De jó! :D És hogy néz ki?

- Úgy mint egy macska… - persze, ez várható volt tőle! :P

- Haha… nagyon vicces… de milyen színű?

- Szürke, fekete csíkokkal! J

- Az szupi! J És amúgy hogy állsz Lénával?

- Jól. Holnap megyünk moziba! J

- Az jó! J

- Ja. És van a koliban „szőkeherceg”? :D

- Háát… nem pont… inkább „barnaherceg”! :D

- Na mesélj! Mi a neve? Hova valósi? :D

- Háát… az a neve, hogy Vincend Lacanau! J Ja és Franciaországi! :)

- Húha, az igen! :D És hétvégén jössz haza, ugye? J Mert Julcsi már szeretne veled találkozni! :D

- Igen, persze megyek! :D

- Akkor jó! J Na heló, megyek aluszni Julcsival! :D

- Szegény macsek, nemár, hogy nálad kell, hogy aludjon! :D

- Dede, nálam alszik és kész! :D

- De hétvégén nálam fog csicsilni! :D

- Okés, de csak hétvégén! :D

- Jójó, akkor szia! J

- Jó éjt! J

- Nektek is! ;) J - majd letette. Furcsa, hogy apa megengedte a cicát, főleg a lakásban, de ez csak annyit jelenthet, hogy a nagyi rábeszélte! :D Este halálfáradtan feküdtem le, és nem akartam soha többé felkelni, ha belegondoltam abba, hogy holnap fizika doga! L

11. fejezet

Reggel hétkor volt ébresztés, ami nekem maga a Kánaán, a tavalyi fél hatos keléshez képest! Felkeltem, és elmentem a mosdóba megmosdani, majd kivettem a szekrényemből egy amerikai zászlós pólót és egy fekete nacit. Miután felöltöztem Léa befonta a hajamat. Eszméletlenül jól tud fonni! Ezután még takarítottunk, és mentünk reggelizni. Mivel egybe van kötve a suli meg a kolesz, ezért csak egy folyosón kellett keresztülsétálnunk, hogy eljussunk az ebédlőbe. Reggelire salátás, párizsis szendvics volt. Miután reggeliztünk, Léa elvezetett az osztályomig, ami nem volt messze se a kolesztól, se az ebédlőtől.

- Köszi Léa!

- Nincsmit, aztán ügyesen! 

- Okés! J - a terembe belépve egy szőke, hosszabb, göndör hajú fiú köszöntött:

- Szia! Én vagyok Max! Gondolom te vagy Nanny!

- Szia! Igen!

- Akkor jó! J Gyere bemutatlak a többieknek!

- Okés! – majd többen is odajöttek hozzám.

- Szia! Engemet Fehér Angelin -nek hívnak! De szólíts csak Endzsinek! ;) Én is Magyarországról jöttem! J

- Tényleg? És  melyik városból? J

- Hódmezővásárhely! ;)

- Az jó! J Nagyon szép neved van! ;) J
- Köszi! J - majd egy parna hajú, kék szemű, és egy nagyon szép lány jött be az osztályba.

- Julitte! :D – rohanták le a többiek.

- Salut! J- köszönt, majd odajött hozzám.

- Sziá! J Én Juliette Diamant  vágyok! J

- Én Nanny Winney vagyok! J Nagyon szép neved van! J

- Merci! J Te mágyár vágy?

- Igen! J

- És te itt láksz a koleszbá?

- Igen! J

- Én á nagymámámnál lákok! J Szólits csák „Zsüzsü”-nek! ;)

- Okés, Zsüzsü! J

- Helló! – jött be az ajtón egy szőke, hosszú hajú, szemüveges lány az ajtón.

- Stellaa! J - rohanták meg őt is.

- Szia! J Én Stella Barnes vagyok! J Amerikából jöttem! J És te?

- Én Nanny Winney vagyok, és Magyarországról jöttem! J

- Szép a neved! J

- Köszi! J - mondtam majd becsengettek, és egy szigorú tekintetű nő jött be, és mint kiderült ő az ofőm! :P ;) J Egész nap csak 3 ofőnk volt, és az elsőn bemutatott mindenkinek az osztályfőnököm, meg ilyesmi, a többin pedig az órarendet írtuk fel, és hogy nekem könnyebb legyen ezért magyarul mondott mindent az ofőm. J És ugye a többiek azok külföldiek nagyrészt, de ők nem a koleszba vannak, hanem a sulihoz közeli rokonoknál, ismerősöknél. (Az osztályból a nevek a könyv hátuljába van írva.) Amikor végeztünk, jött az ebéd. J Ebédre paradicsomleves volt és rántott hal, petrezselymes krumplival. J

- És, milyen a koleszban? J - kérdezte Endzsi.

- Jóó! :D

- Az akkor szuper! ;)

- És te hol „laksz” itt?

- Az unokatesómnál. J Közel a sulihoz, talán csak 200 méter! ;)

- Az tök jó lehet! J

- Hát ja, az is! :D Nagyon jól elvagyunk! ;) – majd befejeztük az evészetet és kivittük a tálcánkat. Ja tényleg, nem is mondtam, hogy van egy úgynevezett „ebédkártyánk” amit mindig mikor megyünk enni, le kell csipogtatni! ;)

- Visszakísérjelek a koleszig? J - kérdezte Endzsi.

- Hát ha neked nem baj! J

- Dehogy baj! ;) :D

- Akkor jó! J - majd együtt visszasétáltunk a koleszig.

- Ma el tudsz jönni hozzánk egy kicsit? J Megmutatnám, hogy nagyjából mire számíthatsz holnap meg ilyesmi, persze ha csak elengednek! J
- Igen, persze hogy el tudok menni, mert ma úgy is 5-ig van kimenőm, úgyhogy simán! J

- Okés, akkor megadom a címet!

- Oksi, itt van egy papírka és egy toll! – majd felírta a címet, és nagyjából elmagyarázta hogy hol található a ház.

- Na szia! Akkor találkozunk 1-kor nálunk! :D ;)

- Okés! :D Szia! J - majd bementem a koleszba. Amint visszafelé jöttem a folyosón a koleszba, és a francia könyvemet tanulmányoztam, rám köszönt valaki:

- Salut! J - Persze az első reakcióm:

- Szia! Mármint ... Salut! J

- Ááá... akkor te magyar vagy! Ebben az esetben akkor én tévedtem! ;)

- Hát végül is honnan tudnád, hogy magyar vagyok! ;)

- Ez igaz! ;) - mondta, majd felkelt a padról és odajött hozzám. Rámnézett őrülten szép gesztenyebarna szemeivel, és..... WOW. Nem jutottam szóhoz. 
- És, megtudhatnám a nevedet? :)

- Nanny! :) Nanny Winney! :) És téged hogy hívnak?

- Vincent! Vincent Lacanau! :)  De inkább csak Vinc! ;)

- Ezek szerint francia vagy! :)

- Igen! :) Mit olvasol?

- Francia kisokos, ugyanis egy mukkot sem tudok franciául! : |

- Ohh, értem.. És melyik osztályba jársz?
- 9. a, te??
- B. - kacsintott. Áááá, szóval az évfolyamtársam! Wá!
- Na most viszont megyek gitárra, sok sikert a franciához.
- Okés, köszi.. 
- Szia!
- Szia! - Te. Jó. Ég. fülig érő mosollyal indultam a kolesz felé. Bementem a szobába, lehuppantam az ágyra, és kezembe vettem a mobilomat. Bepötyögtem anya számát és felhívtam. Persze összesen 1 órát beszéltünk, ami hát nem a legolcsóbb, főleg nem külföldről! :P Megnéztem az időt: háromnegyed egy. Még van negyedórám odaérni. Beletettem a telefonomat a táskámba, és már robogtam is le a lépcsőn. Kijelentkeztem a portán, és már kinn is voltam. Kint olyan meleg volt, hogy meg lehetett dögleni, de szerencsére hamar odaértem. Egy 5 emeletes, modern panel állt előttem. Megkerestem a Németh András nevet, és becsengettem. Endzsi jött le a második emeletről hozzám.

- Szia! J

- Szia! J

- Látom idetaláltál! ;)

- Hát igen! ;) – majd felmentünk a lakásba. Elég nagy volt ahhoz képest hogy panel, Hannáéké nem volt ekkora!

- Hali! – köszönt rám egy 25 év körüli srác.

- Helló! – köszöntem vissza.

- Ő az unokatesóm, András! – mutatta be Endzsi.

- Ő pedig a barátnőm, Nanny! – mutatott be Endzsi.

- Ezek szerint te angol vagy?

- Nem, magyar, vagyis Angliában éltem 3 éves koromig, de aztán Budapestre költöztünk!

- Jaa, értem! ;)

- Gyere, megmutatom a szobámat! J

- Okés! J - majd bementünk a szobájába. A fala tele volt tapétázva Milka csokipapírral! Volt egy tévéje, és egy nagy duplaágya. Na meg persze egy nagy szőrös szőnyege.

- Na, hogy tetszik?

- Húha! Egyszerűen… Milkasztikus! :D

- Ja, igen! :D – egyszer csak egy aranyos Border Collie rontott be a szobába.

- De aranyos! J

- Igen, Ő itt Cappy! ;) – majd lehajoltam hozzá és megsimogattam.

- Szereti a panelt?

- Hát igazából, ő a panel kutyája, mert általában kint szokott lenni az udvaron őrzőként, csak néha engedjük be, meg sétálni is sokat visszük! ;) De néha rosszalkodik is, például tavaly az irodalomfogalmazásomat szétrágta este! :P

- Az úgy komoly! :P

- Hát ja, de mi szeretjük, mert nagyon kedves kis kutyuska! J Már 6 éves! J
- Azta! :0

- Hát ja! Gyere, mutatok valamit! J

- Okés! J - majd odamentünk az íróasztalához és elővett egy nagy, sárga dobozt, amire rá volt írva, hogy: Cappy. Levette a doboz tetejét, és a dobozban 6 nagy kupa volt, és még legalább 10 érem, és 20 oklevél.

- Hűha!

- Hát igen, sokat vittük őt agility-re! J Muszáj volt neki valamit sportolnia, hogy ne hízzon el, meg amúgy is ez a fajta egy nagyon mozgékony kutyafajta. J És nagyon ügyes volt, mert 3x nyert országos bajnokságot, 2x Európa bajnokságot és világbajnokságon 1x aranyat nyert meg 1x ezüstöt! J

- Azta! Az igen! J - majd visszatette a dobozt, és lehuppantunk az ágyára.

- akkor térjünk át a sulira! :P

- Hát jó! :P

- Igazából tanárok közül a Franciatanár iszonyathelyes! :P :D Kb. 23 körüli! :P

- :D

- Ezért valahogy mindenkinek jól mén a francia! ;) Szerintem neked is fog menni, mert nagyon jó fej, és tud magyarul, mert élt Győrben is! ;)

- Akkor jó! ;)

- Viszont van a kémiatanár, akitől mindenki retteg, mert komolyan olyan mint egy banya! :P Persze kémiából valahogy senki sem jó, mindig azt hisszük hogy egyszer majd felrobbantja a sulit, de sajna csak hisszük! :P

- Hát kémiából eddig jó voltam! :P

- Jó is maradsz, csak a jegyeid nem! :P

- Értem! ;) :P

- A másik tantárgyak még egész jók! ;)

- És a tesi az milyen?

- Az a legjobb! :D Ha eddig nem voltál belőle jó, akkor most biztos, hogy az leszel, mert a biológiatanár a tesi tanár is! :D De nagyon kedves! J

- Akkor jó! ;)

- És játszol valamilyen hangszeren?

- Igen, hegedűn! J

- Akkor az Andersen zenesuliba is fogsz tovább hegedülni?

- Igen, persze! ;)

- Az szuper akkor! J

- És te játszol valamilyen hangszeren?

- Igen, basszusgitáron! J

- Az tök jó lehet! :D

- Hát az is! ;) Tudsz Wii-zni?

- Játszottam már rajta egyszer!

- Akkor gyere, játszunk egy kicsit! J

- Okés! J - majd bekapcsolta a tévéjét, és berakott egy főzős játékot. Tök jól szórakoztunk vele, fél ötre már kb. úgy néztünk ki mint két retardált, röhögő fóka! :P

- Szia! Holnap találkozunk! J

- Okés, szia! J - köszöntünk el egymástól, és visszasétáltam a koleszba. Este 8-ig kb. csak ettem, olvastam meg ilyenek! :P ;) Aztán pedig eszembe jutott, hogy mennem kéne Vinc-hez! :D

Gyorsan felkaptam egy pulcsit, és lerobogtam a lépcsőn, majd megkerestem az a3-as szobát és bekopogtam.

- Szia! J - nyitotta ki az ajtót.

- Szia! J

- Gyere csak be! – majd bementem.  Leültünk az ágyára, és könyveket kezdett előpakolni a szekrényéből.

- Előkerestem a régi franciakönyveimet, csak lesz valami hasznuk! – mondta, majd kinyitotta  az egyiket, és elkezdte magyarázni a különféle szabályokat, de amikor kiejtettem az első szavamat franciául, akkor kb. a nézése kb. olyan volt, hogy: „hát ez reménytelen!” Még kb. egy fél órát szenvedett velem, és a reménytelen kiejtésemmel! :P

- Hát rád fér egy kis gyakorlás, főleg a kiejtéssel! – én megmondtam! :P

- Hát igen! :P

- Szerintem, akkor mehetsz, mert már fél kilenc!

- Okés! Akkor szia! J

- Szia! J - majd felszaladtam a szobámba.

- Hát te hol voltál? J - kérdezte Noa.

- Vincend-nél voltam franciázni. J

- Vincend-nél? – kérdezték csodálkozva.

- Igen, miért?

- Ő annyira helyes, viszont már kb. 20 csajt megcsalt! :P

- Ja, értem!

- Lányok, gyertek, vacsora! – kiáltott be Alexa, majd elindultunk a lépcsőn lefelé.

- Léa, te mindig rózsás, meg virágos cuccokban jársz… te olyan vagy mint… egy botanikus kert! J - mondtaNoa, mire mindenki elröhögte magát. Ez ilyen „napiNoa” volt kb.! :P :D Vacsira sóska volt fasírttal! :P De jó, ezt pont nem szerettem! Tehát legyűrtem a fasírtot, és mentünk is vissza a szobába. Lefürödtünk, és már ágyba is bújtunk. Tökre nem bírtam elaludni, aminek két oka volt: az egyik az az, hogy nagy volt a fényszennyezés, a másik pedig az, hogy a fejem fölött kettyegett az órám, mint valami őrült, úgyhogy valami 11 felé elaludtam! :P