12. fejezet

Reggel alig kecmeregtem ki 7-kor az ágyból, mert olyan fáradt voltam. Felvettem egy kék pólót, egy fehér nacit és egy fehér sálat, majd Léa befonta a hajamat, és mentünk reggelizni. Reggelire sonkásszendvics volt, teával. Miután reggeliztünk, mindenki ment a saját osztályába.

- Szia! J - köszönt rám Endzsi.

- Szia! J

- Készülj fel az első tanítási napra! ;)

- Okés! ;) – az első óra fizika volt, és mivel az ofőnk a fizikatanár, ezért csinált egy ülés rendet, és elültetett minket. Engemet Stella mellé ültetett, szerencsére! Aztán pedig elkezdődött az óra. Alig hittem, hogy túlélem, mert egyrészt azt sem tudtam, hogy mit magyaráz, másrészt meg annyit írtunk, hogy a kezem már alig élt! De ezután következett még egy angol, egy matek, egy irodalom,egy tesi (valami eszméletlen rossz volt!) és végül egy francia. Hát mindközül a francia és az angol volt a legjobb! :P J

- Na, hogy tetszett az első tanítási nap? :P – lépett ada hozzám az ebédlőben Max.

- Háát… Csoda, hogy túléltem! :P

- Azt elhiszem! ;) És amúgy milyen a kolesz? J

- Egész jó! J

- Akkor az szuper! J - majd a tálcánkkal együtt odaültünk az osztályunk asztalához. Ebédre lencsefőzelék volt, rántott párizsival! J Amikor Endzsivel kimentünk a fogasokhoz a pulcsinkért és a táskánkért, Endzsi pulcsija szó szerint ki volt kötözve két fogasra! :P

- Alex!! Ha most azt hiszed, hogy ez nagyon nevetséges, akkor azt rosszul hiszed! – majd lekötözte a pulcsiját, és ekkor Alex jött elő az aula oszlopa mögül.

- Na, megtaláltad a pulcsidat? :D

- Azt hiszed, hogy annyira hülye vagyok, hogy ezt ne vegyem észre? Komolyan, neked is annyi agyad van, mint egy hintalónak! – majd fogtuk a táskáinkat és elmentünk. :P Persze, ha még nem említettem volna, Alex az egyik idióta új osztálytársam! ;)

- Bocsi, ma nem tudlak visszakísérni, mert teniszem lesz!

- Okés, semmi baj! J

- Majd holnap találkozunk akkor! Addigis szia! J

- Szia! J - majd gyorsan visszamentem a koleszba, felszaladtam a szobámba és felhívtam anyát. Elmeséltem neki a napomat, ami nem a legérdekesebb volt! Majd elővettem a hegedűmet a szekrényből és mentem hegedűórára. Végül is egész jó volt az óra, mert egy csomó új dolgot tanultam! ;) Ezután jött a nap legrosszabb része: a tanulás! Minden vágyam az volt, hogy 4-7-ig tanulhassak! :P De hát úgy határozta az ofőnk, hogy holnap írunk egy „kis” év eleji dolgozatot, ami nekem totál nem fog menni! De nekiültem a fizikának, és tanultam, tanultam, tanultam és csak tanultam… amíg meg nem untam, és belekezdtem a falbámulásba. Megnéztem az időt és már háromnegyed hét volt, ezért becsuktam a fizika tankönyvemet meg a füzetet, és belemerültem gondolataimba. De aztán rájöttem, hogy nem szeretek gondolkodni feleslegesen, ezért kb. úgy még 2 percig a falat bámultam, mint valami holdkóros csaj. Nem is mondhatom, nagyon élveztem a falbámulászást! És mikor már kezdetem megunni, véégre mehettünk! Berobogtam a szobába, ledobtam a tancuccaimat az ágyra, és felhívtam anyát. Ha nem kellett volna 10 perc múlva vacsizni, akkor még fél óra után se hagyta volna abba! :P ;) J Hát a vacsi nem volt valami szívderítő látvány! Soha, de SOHA ne egyél az Andersenben krumplipürét! Ez csak egy túlélési tipp! ;) Naja, tehát miután túléltük a vacsit, úgy döntött a koleszigazgató, hogy kimegy az egész kolesz 8 óráig bámulászni a csillagokat. Leával gyorsan felszaladtunk a szobába, és egy pulcsit kaptunk magunkra, majd a lehető leggyorsabban lerohantunk a lépcsőn.

- Gyerünk, mindenki ki a szabad levegőre! – mondogatta az igazgató. Miután mindenki kihömpölygött a nagy emberlavinával az udvarra, elkezdtek a nevelők mindenféle csillagászati cuccokat mondogatni nekünk, persze alig 10-en figyeltek oda! :P Én Vincendet kerestem, de a sötétben nem túl sokat láttam. Ekkor valaki odalépett mögém:

- Szia, na milyen a kolesz? – én pedig mint valami idegbeteg, sikítottam, annyira megijedtem, de szerintem te is ezt tetted volna, hogyha a sötétben egyszer csak a hátad mögött valaki rádköszön!

- Jaj, bocsi, megijedtél? – nem, csak kedvem támadt sikítozni! :P

- Ja, nem… vagyis egy kicsit igen! :P

- Bocsi! :P Na, akkor kezdjük előröl! ;) Gondolom azt se sejted, hogy ki vagyok?

- Hát nem igazán! ;)
- Lukács Edward! J - nyújtotta felém kezét.

- Nanny Winney! J - fogtunk kezet. Most képzelj magad elé egy kb. 2 méteres barna hajú, gesztenyebarna szemű, sportos fiút. :) (Onnan gondoltam azt, hogy sportos, hogy a pólóján az ált: I Love Kosár! :P)

- És, milyen a kolesz? :D

- Elviselhető! ;)

- Hát igen, ez az első heted nagyon lassan fog telni! ;)

- Az biztos! ;) – majd felnézett az égre.

- Csodálatos! J - mondta, majd én is felnéztem. Tényleg gyönyörű volt. Olyan tiszta volt az égbolt, hogy a Tejút is látszott. Kiskoromban mindig azt hittem, hogy a Tejútban valóban tej folyik, és azért olyan fehér! ;) :P J Telihold volt ráadásul, ami fehér lepedőként terítette fényét a koleszudvarra. Annak ellenére, hogy ősz volt, baromi hideg volt kint! :P Ezt a pillanatot az igazgató szakította félbe:
- Na gyerekek befelé, nehogy megfázzatok! – na ezt kb. úgy mondta, hogy „gyertek befelé, hogy ma még hazaérjek!” :P amikor beléptem az ajtón, egy szőke lány lépett oda hozzám:

- Szia! J Na, milyen itt? J - kérdezte tőlem (szinte nyávogva! :P).

- Egész jó! J

- Akkor örülök! ;) És te is az Andersenbe jársz? J

- Igen. J

- Na, az jó! ;) Na akkor szia! J - köszönt el a lépcsőfordulónál.

- Szia! J - gyorsan felszaladtam a szobába, és ránéztem az órámra.  8:03. Ekkor hirtelen becsapódott az ajtó. Kitti jött be, vigyorogva és sikítozva. Ez azt jelenti, hogy egy újabb energiarobbanása van! :P Lehuppantam az ágyamra, és néhány másodperc múlva elkezdett rezegni a zsebemben a telefon. Megnéztem, hogy ki hív: Felix. Ez is nagycsoda, de gyorsan felvettem még mielőtt letette volna.

- Szia Nannyyyyy!!!!

- Őőm… szia…

- Van egy cicánk!!! :D – mivaaan?? o.O

- Mi van?!? o.O

- Van-egy-cicánk! – mondta tagoltan.

- Értettem… de most komolyan?

- Ahi! J Julcsi lett a neve! J

- És mégis honnan van?

- A mamáék hozták! :D

- De jó! :D És hogy néz ki?

- Úgy mint egy macska… - persze, ez várható volt tőle! :P

- Haha… nagyon vicces… de milyen színű?

- Szürke, fekete csíkokkal! J

- Az szupi! J És amúgy hogy állsz Lénával?

- Jól. Holnap megyünk moziba! J

- Az jó! J

- Ja. És van a koliban „szőkeherceg”? :D

- Háát… nem pont… inkább „barnaherceg”! :D

- Na mesélj! Mi a neve? Hova valósi? :D

- Háát… az a neve, hogy Vincend Lacanau! J Ja és Franciaországi! :)

- Húha, az igen! :D És hétvégén jössz haza, ugye? J Mert Julcsi már szeretne veled találkozni! :D

- Igen, persze megyek! :D

- Akkor jó! J Na heló, megyek aluszni Julcsival! :D

- Szegény macsek, nemár, hogy nálad kell, hogy aludjon! :D

- Dede, nálam alszik és kész! :D

- De hétvégén nálam fog csicsilni! :D

- Okés, de csak hétvégén! :D

- Jójó, akkor szia! J

- Jó éjt! J

- Nektek is! ;) J - majd letette. Furcsa, hogy apa megengedte a cicát, főleg a lakásban, de ez csak annyit jelenthet, hogy a nagyi rábeszélte! :D Este halálfáradtan feküdtem le, és nem akartam soha többé felkelni, ha belegondoltam abba, hogy holnap fizika doga! L

11. fejezet

Reggel hétkor volt ébresztés, ami nekem maga a Kánaán, a tavalyi fél hatos keléshez képest! Felkeltem, és elmentem a mosdóba megmosdani, majd kivettem a szekrényemből egy amerikai zászlós pólót és egy fekete nacit. Miután felöltöztem Léa befonta a hajamat. Eszméletlenül jól tud fonni! Ezután még takarítottunk, és mentünk reggelizni. Mivel egybe van kötve a suli meg a kolesz, ezért csak egy folyosón kellett keresztülsétálnunk, hogy eljussunk az ebédlőbe. Reggelire salátás, párizsis szendvics volt. Miután reggeliztünk, Léa elvezetett az osztályomig, ami nem volt messze se a kolesztól, se az ebédlőtől.

- Köszi Léa!

- Nincsmit, aztán ügyesen! 

- Okés! J - a terembe belépve egy szőke, hosszabb, göndör hajú fiú köszöntött:

- Szia! Én vagyok Max! Gondolom te vagy Nanny!

- Szia! Igen!

- Akkor jó! J Gyere bemutatlak a többieknek!

- Okés! – majd többen is odajöttek hozzám.

- Szia! Engemet Fehér Angelin -nek hívnak! De szólíts csak Endzsinek! ;) Én is Magyarországról jöttem! J

- Tényleg? És  melyik városból? J

- Hódmezővásárhely! ;)

- Az jó! J Nagyon szép neved van! ;) J
- Köszi! J - majd egy parna hajú, kék szemű, és egy nagyon szép lány jött be az osztályba.

- Julitte! :D – rohanták le a többiek.

- Salut! J- köszönt, majd odajött hozzám.

- Sziá! J Én Juliette Diamant  vágyok! J

- Én Nanny Winney vagyok! J Nagyon szép neved van! J

- Merci! J Te mágyár vágy?

- Igen! J

- És te itt láksz a koleszbá?

- Igen! J

- Én á nagymámámnál lákok! J Szólits csák „Zsüzsü”-nek! ;)

- Okés, Zsüzsü! J

- Helló! – jött be az ajtón egy szőke, hosszú hajú, szemüveges lány az ajtón.

- Stellaa! J - rohanták meg őt is.

- Szia! J Én Stella Barnes vagyok! J Amerikából jöttem! J És te?

- Én Nanny Winney vagyok, és Magyarországról jöttem! J

- Szép a neved! J

- Köszi! J - mondtam majd becsengettek, és egy szigorú tekintetű nő jött be, és mint kiderült ő az ofőm! :P ;) J Egész nap csak 3 ofőnk volt, és az elsőn bemutatott mindenkinek az osztályfőnököm, meg ilyesmi, a többin pedig az órarendet írtuk fel, és hogy nekem könnyebb legyen ezért magyarul mondott mindent az ofőm. J És ugye a többiek azok külföldiek nagyrészt, de ők nem a koleszba vannak, hanem a sulihoz közeli rokonoknál, ismerősöknél. (Az osztályból a nevek a könyv hátuljába van írva.) Amikor végeztünk, jött az ebéd. J Ebédre paradicsomleves volt és rántott hal, petrezselymes krumplival. J

- És, milyen a koleszban? J - kérdezte Endzsi.

- Jóó! :D

- Az akkor szuper! ;)

- És te hol „laksz” itt?

- Az unokatesómnál. J Közel a sulihoz, talán csak 200 méter! ;)

- Az tök jó lehet! J

- Hát ja, az is! :D Nagyon jól elvagyunk! ;) – majd befejeztük az evészetet és kivittük a tálcánkat. Ja tényleg, nem is mondtam, hogy van egy úgynevezett „ebédkártyánk” amit mindig mikor megyünk enni, le kell csipogtatni! ;)

- Visszakísérjelek a koleszig? J - kérdezte Endzsi.

- Hát ha neked nem baj! J

- Dehogy baj! ;) :D

- Akkor jó! J - majd együtt visszasétáltunk a koleszig.

- Ma el tudsz jönni hozzánk egy kicsit? J Megmutatnám, hogy nagyjából mire számíthatsz holnap meg ilyesmi, persze ha csak elengednek! J
- Igen, persze hogy el tudok menni, mert ma úgy is 5-ig van kimenőm, úgyhogy simán! J

- Okés, akkor megadom a címet!

- Oksi, itt van egy papírka és egy toll! – majd felírta a címet, és nagyjából elmagyarázta hogy hol található a ház.

- Na szia! Akkor találkozunk 1-kor nálunk! :D ;)

- Okés! :D Szia! J - majd bementem a koleszba. Amint visszafelé jöttem a folyosón a koleszba, és a francia könyvemet tanulmányoztam, rám köszönt valaki:

- Salut! J - Persze az első reakcióm:

- Szia! Mármint ... Salut! J

- Ááá... akkor te magyar vagy! Ebben az esetben akkor én tévedtem! ;)

- Hát végül is honnan tudnád, hogy magyar vagyok! ;)

- Ez igaz! ;) - mondta, majd felkelt a padról és odajött hozzám. Rámnézett őrülten szép gesztenyebarna szemeivel, és..... WOW. Nem jutottam szóhoz. 
- És, megtudhatnám a nevedet? :)

- Nanny! :) Nanny Winney! :) És téged hogy hívnak?

- Vincent! Vincent Lacanau! :)  De inkább csak Vinc! ;)

- Ezek szerint francia vagy! :)

- Igen! :) Mit olvasol?

- Francia kisokos, ugyanis egy mukkot sem tudok franciául! : |

- Ohh, értem.. És melyik osztályba jársz?
- 9. a, te??
- B. - kacsintott. Áááá, szóval az évfolyamtársam! Wá!
- Na most viszont megyek gitárra, sok sikert a franciához.
- Okés, köszi.. 
- Szia!
- Szia! - Te. Jó. Ég. fülig érő mosollyal indultam a kolesz felé. Bementem a szobába, lehuppantam az ágyra, és kezembe vettem a mobilomat. Bepötyögtem anya számát és felhívtam. Persze összesen 1 órát beszéltünk, ami hát nem a legolcsóbb, főleg nem külföldről! :P Megnéztem az időt: háromnegyed egy. Még van negyedórám odaérni. Beletettem a telefonomat a táskámba, és már robogtam is le a lépcsőn. Kijelentkeztem a portán, és már kinn is voltam. Kint olyan meleg volt, hogy meg lehetett dögleni, de szerencsére hamar odaértem. Egy 5 emeletes, modern panel állt előttem. Megkerestem a Németh András nevet, és becsengettem. Endzsi jött le a második emeletről hozzám.

- Szia! J

- Szia! J

- Látom idetaláltál! ;)

- Hát igen! ;) – majd felmentünk a lakásba. Elég nagy volt ahhoz képest hogy panel, Hannáéké nem volt ekkora!

- Hali! – köszönt rám egy 25 év körüli srác.

- Helló! – köszöntem vissza.

- Ő az unokatesóm, András! – mutatta be Endzsi.

- Ő pedig a barátnőm, Nanny! – mutatott be Endzsi.

- Ezek szerint te angol vagy?

- Nem, magyar, vagyis Angliában éltem 3 éves koromig, de aztán Budapestre költöztünk!

- Jaa, értem! ;)

- Gyere, megmutatom a szobámat! J

- Okés! J - majd bementünk a szobájába. A fala tele volt tapétázva Milka csokipapírral! Volt egy tévéje, és egy nagy duplaágya. Na meg persze egy nagy szőrös szőnyege.

- Na, hogy tetszik?

- Húha! Egyszerűen… Milkasztikus! :D

- Ja, igen! :D – egyszer csak egy aranyos Border Collie rontott be a szobába.

- De aranyos! J

- Igen, Ő itt Cappy! ;) – majd lehajoltam hozzá és megsimogattam.

- Szereti a panelt?

- Hát igazából, ő a panel kutyája, mert általában kint szokott lenni az udvaron őrzőként, csak néha engedjük be, meg sétálni is sokat visszük! ;) De néha rosszalkodik is, például tavaly az irodalomfogalmazásomat szétrágta este! :P

- Az úgy komoly! :P

- Hát ja, de mi szeretjük, mert nagyon kedves kis kutyuska! J Már 6 éves! J
- Azta! :0

- Hát ja! Gyere, mutatok valamit! J

- Okés! J - majd odamentünk az íróasztalához és elővett egy nagy, sárga dobozt, amire rá volt írva, hogy: Cappy. Levette a doboz tetejét, és a dobozban 6 nagy kupa volt, és még legalább 10 érem, és 20 oklevél.

- Hűha!

- Hát igen, sokat vittük őt agility-re! J Muszáj volt neki valamit sportolnia, hogy ne hízzon el, meg amúgy is ez a fajta egy nagyon mozgékony kutyafajta. J És nagyon ügyes volt, mert 3x nyert országos bajnokságot, 2x Európa bajnokságot és világbajnokságon 1x aranyat nyert meg 1x ezüstöt! J

- Azta! Az igen! J - majd visszatette a dobozt, és lehuppantunk az ágyára.

- akkor térjünk át a sulira! :P

- Hát jó! :P

- Igazából tanárok közül a Franciatanár iszonyathelyes! :P :D Kb. 23 körüli! :P

- :D

- Ezért valahogy mindenkinek jól mén a francia! ;) Szerintem neked is fog menni, mert nagyon jó fej, és tud magyarul, mert élt Győrben is! ;)

- Akkor jó! ;)

- Viszont van a kémiatanár, akitől mindenki retteg, mert komolyan olyan mint egy banya! :P Persze kémiából valahogy senki sem jó, mindig azt hisszük hogy egyszer majd felrobbantja a sulit, de sajna csak hisszük! :P

- Hát kémiából eddig jó voltam! :P

- Jó is maradsz, csak a jegyeid nem! :P

- Értem! ;) :P

- A másik tantárgyak még egész jók! ;)

- És a tesi az milyen?

- Az a legjobb! :D Ha eddig nem voltál belőle jó, akkor most biztos, hogy az leszel, mert a biológiatanár a tesi tanár is! :D De nagyon kedves! J

- Akkor jó! ;)

- És játszol valamilyen hangszeren?

- Igen, hegedűn! J

- Akkor az Andersen zenesuliba is fogsz tovább hegedülni?

- Igen, persze! ;)

- Az szuper akkor! J

- És te játszol valamilyen hangszeren?

- Igen, basszusgitáron! J

- Az tök jó lehet! :D

- Hát az is! ;) Tudsz Wii-zni?

- Játszottam már rajta egyszer!

- Akkor gyere, játszunk egy kicsit! J

- Okés! J - majd bekapcsolta a tévéjét, és berakott egy főzős játékot. Tök jól szórakoztunk vele, fél ötre már kb. úgy néztünk ki mint két retardált, röhögő fóka! :P

- Szia! Holnap találkozunk! J

- Okés, szia! J - köszöntünk el egymástól, és visszasétáltam a koleszba. Este 8-ig kb. csak ettem, olvastam meg ilyenek! :P ;) Aztán pedig eszembe jutott, hogy mennem kéne Vinc-hez! :D

Gyorsan felkaptam egy pulcsit, és lerobogtam a lépcsőn, majd megkerestem az a3-as szobát és bekopogtam.

- Szia! J - nyitotta ki az ajtót.

- Szia! J

- Gyere csak be! – majd bementem.  Leültünk az ágyára, és könyveket kezdett előpakolni a szekrényéből.

- Előkerestem a régi franciakönyveimet, csak lesz valami hasznuk! – mondta, majd kinyitotta  az egyiket, és elkezdte magyarázni a különféle szabályokat, de amikor kiejtettem az első szavamat franciául, akkor kb. a nézése kb. olyan volt, hogy: „hát ez reménytelen!” Még kb. egy fél órát szenvedett velem, és a reménytelen kiejtésemmel! :P

- Hát rád fér egy kis gyakorlás, főleg a kiejtéssel! – én megmondtam! :P

- Hát igen! :P

- Szerintem, akkor mehetsz, mert már fél kilenc!

- Okés! Akkor szia! J

- Szia! J - majd felszaladtam a szobámba.

- Hát te hol voltál? J - kérdezte Noa.

- Vincend-nél voltam franciázni. J

- Vincend-nél? – kérdezték csodálkozva.

- Igen, miért?

- Ő annyira helyes, viszont már kb. 20 csajt megcsalt! :P

- Ja, értem!

- Lányok, gyertek, vacsora! – kiáltott be Alexa, majd elindultunk a lépcsőn lefelé.

- Léa, te mindig rózsás, meg virágos cuccokban jársz… te olyan vagy mint… egy botanikus kert! J - mondtaNoa, mire mindenki elröhögte magát. Ez ilyen „napiNoa” volt kb.! :P :D Vacsira sóska volt fasírttal! :P De jó, ezt pont nem szerettem! Tehát legyűrtem a fasírtot, és mentünk is vissza a szobába. Lefürödtünk, és már ágyba is bújtunk. Tökre nem bírtam elaludni, aminek két oka volt: az egyik az az, hogy nagy volt a fényszennyezés, a másik pedig az, hogy a fejem fölött kettyegett az órám, mint valami őrült, úgyhogy valami 11 felé elaludtam! :P

10. fejezet

Bocsi, hogy előrepörgettem egy kicsit, de ha leírnám a nyaramat, tutira elunnátok magatokat! :P

Tehát eljött a beköltözés napja. J  Kicsit hosszú volt az út, 3 órás, de végül odaértünk. Az iskola egy hatalmas, téglából készült épület, és persze egybe van építve a kolesszal. kiszedtük a kocsiból a kofferomat és még egyéb más cuccaimat, és bementünk. a portán egy kedves néni fogadott minket, akinél bekellett jelentkezni, hogy megérkeztem, és mehettem is fel a szobába ami a C33 –as szoba. a szobába belépve 3 kedves lány fogadott:

- Szia! Te vagy Nanny? J

- Sziasztok! Igen! J

- Én Noa vagyok! Ők pedig Kitti és Léa!

- Szia! J - köszöntek.

- És te Magyarországról jöttél? – kérdezte Léa.

- Igen!

- Én is! :D – mondta Kitti – Léa pedig Svájcból, és Noa pedig Németországból! J

- Tehát elég vegyes a szoba! ;) – mondta Léa. Aztán lepakoltam, berendeztem a kis sarkomat és mentünk az évnyitóra. Az évnyitó egy aulába volt. Ott voltak az oztálytársaim is, de nem tudtam velük beszélgetni, mert mennünk kellett hamar sajnos! L Kb. fél 5-re végeztünk, és elbúcsúztam anyáéktól, velük csak egy hónap múlva találkozhatok! L Az még egy dolog hogy én hogy fogom kibírni, na de anya? Ha még a két nap után is tökre hiányolt, akkor egy hónap múlva? Na de csak valahogy túléljük! Hatkor vacsizni mentünk, vacsira pedig paprikás krumpli volt! J Nyami! :D Héttől kilencig még ismerkedtem a kolesz többi lakójával, és fél 10-kor takarodó volt. Hát kb. ennyi volt az első napom itt az Andersenben. J

Ui.: Este alig bírtam elaludni az izgalom miatt és a nagy fényszennyezés miatt! :P

9. fejezet

Röviden összefoglalva az évzáró: a szabadban történő borzalma iskolai esemény melyet végig kell ülni 35 C°-ban, és csak egy lényeges mondatot hall meg mindenki:
„Ezzel a 20../20..-as tanévet, LEZÁROM!!”
És ekkor mindenki: ÉLJEN!!!!!!!!!!!!! J

8. fejezet

Reggel 9-kor keltem fel arra, hogy ínycsiklandó gyümiillat árad a konyhából! J így hát el is indultam a konyhába, egy kis kaja-felfedező-útra. Az ebédlőben Léna és Felix ücsörgött egymás karjában, közbe valami piros löttyöt szürtyölgetve.

- Jó reggelt álomszuszék! J - köszönt rám Léna.

- Jó reggelt! Ti meg mi a fenét isztok?

- Egy kis nyáriasvitaminkoktélt! Van benne málna, banán spenót, répa és eper! J Én csináltam! – mondta Léna.

- Az jó! J - mondtam de hányingerem lett tőle. :P

- Kérsz te is?

- Köszi, inkább kimaradok belőle! J - mondtam majd visszamentem a szobámba, bekapcsoltam a gépemet, és felmentem Facebook-ra. Nagyon nem volt semmi különös igazából, így hát kikapcsoltam a gépemet és a nap többi részében ettem, ittam, tévéztem, és fotóztam is egy kicsit! J ( A fotózás a mániám! Ha elmegyünk egy helyre, közel 500 képet is tudok csinálni! :P J )

FIGYELEM!

FIGYELEM! Megváltoztattam a könyv címét, és evvel a honlap címe is változott! Remélem, hogy ennek ellénere azért még megtaláljátok majd a honlapot, és továbbra is olvassátok majd! :)

A titkos írónő
@

7. fejezet

És ím, eljött az az idő, amikor egyszercsak felkeltem! : P Egyből azjutott az eszembe, hogy márcsak a holnapi nap aztán évzáró és itt van a nyáriszünet! : D De még a mai napnál tartunk! : / Tehát már mindenki felkelt, csak én nem, de ezt nem is csodálom! : P
- Na végre felébredtél! Azt hittem, hogy végigalszod a napot, és nem ehetünk majd! - mondta Bence a terembe lépve..
- Már most is a kaja jár az eszedben?
- Csak úgy emlékeztetlek, a reggeli a nap legfontosabb étkezése!
- De az attól még nem azt jelenti, hogy mindent fel kell zabálni! : P - a mondatom végére Hanna lépett be a terembe.
- Nannyyyyyy! :D - támadott le, amint megpillantott.
- Hannaaaa! :)- Hogy aludtál az este? : D
- Hát azt a 4 órát? Remekül átalusztam! :)
- 4 órát?!?! Mit csináltál te este?
- Ja hát én tudod nem panelban lakok, hanem egy nyugis családi házban, és ott nincs zaj, ezért tudok aludni, de itt a fiúk horkolása és a szél zúgás szerintem pont elég volt ahhoz, hogy zaj legyen! :P
- Jaa... értem! De gyere, öltözz fel, és menjünk reggelizni! :)
- Okés! - mondtam, majd előkaptam a táskámból egy szürke csőgagyát, és egy zöld csíkos hosszú ujjút. Majd bementünk a lánymosdóba és gyorsan felöltöztem, majd Hanna befonta halszálkafonásba a hajamat. :) Nagyon jól tud fonni!! :D Miután mindennel készen voltunk, mentünk reggelizni. Reggelire a szokásos "sulis-reggeli" volt vagyis májkrémes kenyér, uborkával. Persze Bence befalt egyből 6 kenyeret! Én viszont kettőt is alig tudtam lenyomni a torkomon! :P Úgy kb. 10-órára mindenki végzett és mehettünk haza.
- És mit csinálsz majd a nyári szünetben? :) - kérdezte Hanna miközben a szekrényében turkált.
- Még fogalmam sincs. Valószínüleg megyek majd Németországba az unokatesóimhoz.
- Az jó! :D
- És te mit fogsz csinálni? - kérdeztem tőle, de ez nagy hiba volt, mert mint tudni illik, Hannáék minden nyáron bejárják a fél világot!
- Hát először megyünk majd, Hollandiába a tengerhez egy kicsit, utána pedig megyünk NewYork- ba, azután pedig egy hétig otthon leszünk és utána az uncsitesóimmal megyek Görögországba! ^-^ - na igen, erről beszéltem!
- Az jóó! :) - mondtam, majd becsapta a szekrényajtóját.
- Mehetünk! :D - mondta izgatottan, mintha valami nemtudomén hova készülne.
- Utoljára hagyjuk el ebben a tanéveb ezt a sulit! - visítozott ismét.
- Na ja, te ebben a tanévben, de én meg mindörökre! - erre a mondatomra Hanna megállt és már nem visítozva mondta:
- Tehát akkor jövőre mégis elmész?
- Hát már felvettek, és holnap megyünk beiratkozni...
- Elmentek Ausztriába, csak hogy beiratkozzatok?
- Nem dehogy is, hanem egy Budapesti emberkénél fogunk, aki az iskola egyik "ügyfele".
- Ja értem...
- De ne szomorkodj, mert mi akkor is barátnők maradunk! :)
- Aha... - mondta majd az órájára nézett - Nekem mennem kell bocsi!
- Oké, én is veled tarthatok?
- Aha.
- Már csak az "aha" szót ismered válaszul?
- Nem.
- Hát jó. - feleltem, és a postáig meg se mukkantunk. Nem volt valami jó! :|
- Na akkor szia, jó nyarat! - köszönt el tőlem. - Az évzáron már nem leszek, mert akkor megyünk Hollandiába.- Értem. Akkor szia és jó nyaralást! :) - köszöntünk el és utunk különvált. Én ballagtam tovább a kispesti utcán egyedül, gondolataimba merülve, de annyira belemerültem, hogy majdnem elhaladtam a házunk előtt! :P

- Szia Nanny drágám! - köszöntött anya amint beléptem az ajtón, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szia anya! :) - köszöntem vissza, majd bementem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Felmentem a Facebook-ra, és még ketten is bejelöltek:

Juliette ChouxDaniel Leavins

Megnéztem és ők is a "jövendőbeli sulimba" járnak, úgyhogy  visszajelöltem őket. Kikapcsoltam a gépemet és lehuppantam a babzsákfotelembe. Éppen készültem elindítani a filmet, amikor Felix nyitott be a szobámba.

- Szia hugi! :) Mizu?

- Heló! Hát először is kopogást nem ismered? Bár tőled nem is várnám el. :P ;) Semmi különös igazából. És veled?

- Háát... :D -mondta mosolyogva.

- Gyere huppanj le a másik babira! :) - (babi = babzsák)

- Okés- felelte, majd belehuppant a másik babzsákba.

- Na, mesélj, mi volt?

- Hát úgy volt, hogy az osztálybulin pörgetős 1 perc igazság-ot játszottunk, mert uugye az igazságszoba az a szertár volt, na mindegy a lényeg az az hogy egyszer az üveg köztem és Léna között állt meg, ezért nekünk kellett 1 percre bemenni a szertárba ahol sötét volt viszonylag...

- A lényeget mond! - vágtam a mondata közepébe.

- Jó-jó! Na tehát bent kb. a következő esemény folyt:

  **Először is amikor becsuktuk az ajtót, akkor Léna megfogta a kezemet és azt mondta:

   - Az utálat is egy fajta szeretet! 

   - Ezt meg hogy érted? - kérdeztem mint valami hülye, aztán megcsókolt!!!! 

   - Most te jössz! - mondta, majd közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam hogy : "Szeretlek"! Aztán kopogtak az ajtón, hogy lejárt az 1 perc, majd azt súgta a fülembe, hogy "Bárcsak ez az 1 perc örökké tartana!" aztán kimentünk!**
- Ez igen! :D

- Ugye! :D

- És akkor most jártok? :)

- Hát valami olyasmi! ;) De ma 7-kor randink lesz! :D

- Te hívtad meg őt randira?- Igen! :D Csak jól kellene kinéznem 7-re, és már 5 óra van!- Segítek neked, de hova mentek?

- Na igen, itt a másik probléma, ugyanis hozzánk hívtam meg, úgyhogy még egy jó vacsit is kellene csinálni, de ha anya próbálkozik meg vele, abból jó nem sülhet ki! :P

- Akkor majd összedobunk valamit! Például... előételnek lehetne sült krumpli gombaszósszal és csirkemellel, desszertnek pedig... almás-vaníliás-csokis palacsinta! :D

- Ez szupi ötlet, de készen tudunk vele lenni fél hétig? :D
- Simán! De csak ha most el is kezdjük!

- Okés! Akkor menjünk! Anya ma túlórázik, apa pedig leltáron lesz, úgyhogy nincs akadály! - mondta majd máris mentünk a konyhába. Ő megsütötte először a sültkrumplit, én meg megcsináltam a gombaszószt, aztán a csirkemellet is megsütöttük, ezzel péedig végeztünk 6-ra, úgyhogy még utána megcsináltuk a "Winney-különlegességet" vagyis az almás-vaníliás-csokis palacsintát! :D Nagyon jól nézett ki az egész! Fél 6-ra mindennel végeztünk, így hát már csak Felixet kell "kiöltöztetni". Először egy csíkos pólót néztünk, felzselézett hajjal, de aztán maradtunk az ingnél és a "kivasalt hajnál" vagyis egy kicsit tényleg kivasaltuk, ahhoz hogy jól nézzen ki! Ja és az egyetlen jól kinéző inge gyűrött volt, de anya szigorúan "elzárta" előlünk a vasalót, mert hogy nehogy "játszunk" vele! Csak neki lehet ennyi esze! 

- És akkor most mivel fogjuk kivasalni?- kérdeztem idegesen egy kicsit. Felix is gondolkodott majd egyszer csak mintha valami villanykörte jelent volna meg a feje fölött, azt mondta:

- Van egy ötletem! - majd bement a fürdőszobába és a HAJVASALÓVAL(!!!!!!!!!!) a kezében jött ki! 

- Egy próbát megér! 

- Te nem vagy komplet Felix! - de nem hallgatott rám, és már kezdte is a "vasalást"! :P És tényleg kivasalta!!! :o Nagyon durva volt, de ekkor már fél 7 volt, úgyhogy gyorsan felkapta magára az inget és azt mondta:

- Akkor most elmegyek Lénáért, addig te pakolj el és teríts meg!

- Mi vagyok én? Szolga?

- Légysziii! 

- Na jó!

- Kösziiii! Te vagy a legjobb hugi! :D - mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra, és már ki is viharzott a házból. Máris elkezdtem pakolni, aztán pedig megterítettem! :) Elég romantikusan nézett ki az egész! :) Középen egy vázában rózsa volt és még mellette volt 2 mécses. :D Aztán pedig gyorsan "tálaltam" a vacsit! :) A gombaszószt direkt külön raktam egy szószöntőbe. :) elég furán nézhettem ki, miközben a bátyám randijára készítem az asztalt meg ilyesmi! :P De csak hogy megérkeztek! Felix kivételesen illedelmes volt, mert Lénát előre engedte, aki viszont eszméletlenül gyönyörű volt! *-* Egy vajszínű kisestélyit vett fel hozzá pedig egy vajszínű magassarkút, a haja pedig ki volt vasalva! (Pont mint Felixnek! :P) 

- De szép lakásotok van! - mondta az ajtón belépve.

- Hát...ja! - mondta Felix.

- Szia Léna! :) - köszöntem neki.

- Szia Nanny! :) Mizujs van veled? :)

- Semmi különös! 

- Az jó! ;) - mondta, majd Felix levette róla óvatosan a kabátját és felakasztotta.

- Menjünk az ebédlőbe, különleges vacsival készültem! :) - ajánlotta neki Felix.

- Okés! :) - majd bementek az ebédlőbe.

- Ez csodásan néz ki! :) - jelentette ki Léna sugárzó arccal. Gyorsan odamentem a konyhába és töltöttem, narancslevet két pohárba (sajnos anya még a borokat is elzárta előlünk! :P), és kivittem nekik. Egy kis idő után vittem ki az előételt, ami nagyon tetszett nekik! :D És ezután következett még csak a java, vagyis a desszert! :D

- És itt van a "Winney-különlegesség", vagyis az almás-vaníliás-csokis palacsinta! :) - tettem le eléjük a desszertet.

- Hú ez jól hangzik! :D - mondta Léna és belekóstolt - Mmm... Ez istenien finom! :D

- Örülök neki! ;) - mondta Felix. Még beszélgettek egy kis ideig, aztán 8-kor befejezték a vacsit. Készültek menni, de ekkor megszólalt Léna telefonja. 

- Jajj! Anyáék elmentek a nagyihoz ma estére, ami annyit jelent hogy ott alszanak a nagyinál, és én meg nem hoztam lakáskulcsot, ők meg bezárták a lakást és már Fejér megyében járnak! Most mit csináljak? - remélem, hogy Felix kiagyal ezután valamilyen jó ötletet!

- Őőőm... Aludhatsz nálunk is, ha neked az úgy jó! :) - ajánlotta fel Felix, az egészen jó tervét.

- És a szüleid megengedik? - na és itt van a probléma! 

- Hát felhívom anyát és megkérdezem! 

- Oké! - egy kis telefonálás után:

- Megengedték, és azt mondta hogy használhatod az ő pizsamáját, meg ruháit! :) - anya igen is jól öltözködött, úgyhogy még szerencséje volt Lénának!
- Huhh! Nagyon köszi, életmentő vagy! : ) - ezután már nem tudom hogy mi történt velük, de majd kifaggatom holnap Felixet! :P Én bementem a szobámba és végre nézhettem tévét! Az egyik csatornán éppen a "LOL"- t adták, úgyhogy megnéztem! :D , de filmnézés végére be is aludtam, úgyhogy Felix jött be csak később kikapcsolni a tévét, és egy puszit nyomott az arcomra. : )